A címből gondolhatnánk hogy Mad Maxról van szó, aki kicsit megelégelte hogy folyton annyira rosszfiú, még ha csak 5 mondata is van az egész filmben, és beállt cipésznek. De nem, hanem egy újabb Adam Sandler agymenésről van szó. Max egy suszterüzlet tulajdonosa, ami már több mint négy generáción át szolgálta New York lakóit. ''Anyámmal élek, babettával járok, macskám van és ne legyek kemény?''. Ja nem az egyik másik film. Max az anyjával és, és semmi nem történik vele, csak nagyjából hogy dolgozik az üzletben.

 Aztán egy nap elromlik a tűzőgépe, és kénytelen lesz a régit használni, amit az apja hagyott hátra, mielőtt rejtélyes módon eltűnt. Majd amikor azzal kezdi el javítani a cipőket, rájön hogy nem egy átlagos gépről van szó. Nagyjából ennyit a sztoriról, tartom magamhoz, hogy talán valakinek még lesz kedve megnézni ezt a valamit. Őszintén megvallva gyerekkorom óta rajongom Adam Sandler filmjeiért, számomra ő volt az aki megtestesítette a vígjáték fogalmát, amint láttam hogy benne van egy filmben, rögtön meg is néztem amint tudtam, és ha még nem is sikerült olyan jól az adott film, mindig adtam neki egy újabb esélyt, titkon remélve hogy nem hiába teszem. Azonban az utóbbi években rendre pocsék filmeket készít, és a hitem is kezd elveszni. Nem vicces egyszerűen. Mintha elfogyott volna belőle az amit rég olyannyira szerettem. Nem volt ez másképp a Cipőbűvölővel sem. Egyszerűen sírni lett volna kedvem, hogy mi volt ez a sz.r?! Nem is az hogy nem próbált a film vicces lenni, mert próbált, de az is siralmas volt. Meg a történet. Édes Istenem. Volt ott aztán bőven kreativitás. Persze lehet azért, mert ahogy idősödtem, kinőttem az alpári kaki,pisi, fingáson nevetésből, és most már mélyen elítélem az ilyen hulladék vígjátékokat.

 Feltűnt benne persze a régi jó barát Steve Buscemi és Dustin Hoffman is, de hiába, semmit nem tettek hozzá a filmhez, átlagos alakításnak sem nagyon nevezném amit ebben a filmben műveltek. Keresem a megfelelő szavakat rá, de nincsenek. Lehordanii sem szeretném, ezért nem is megyek bele a film mélyebb elemzésébe, mert egyébként egy vasárnapi délutáni filmezéshez tökéletes, hogy aztán lehessen egy jót aludni rajta, de másra nem hiszem hogy alkalmas. Első gondolatom az volt amikor megláttam Sandlert a filmben, hogy basszus de megöregedett a kis vizesnyolcas. Majd rá kellett jöjjek, mint említettem, hogy ez nem csak az életkorára volt igaz. Őszintén remélem hogy még megtud újulni, és nem csak az Aranymálna díjra évente a legesélyesebbek közt láthatjuk újra és újra. Összegezvén a végén, egy elvileg vígjátéknak indult filmen vagyok túl, aminek 99 perce alatt, csakis a stáblista volt képes mosolyt csalni az arcomra. Jó volt újra látni a régi nagy kedvenceket, egy Apafej, 50 első randi vagy a Ne szórakozz Zohannal után, melyek mára már ''klasszikus' filmekké avanzsáltak (lehet csak számomra, de na.) majd kaptam egy ilyet.

 Mélyen legbelül azért remélem hogy 2015-16 ban nem ilyenre van igény, és hogy ha nem megyünk el a mozikba, és nem fizetünk ki ilyen filmekért egy mozijegy árát, talán rájön Hollywood is, hogy azért ettől sokkal igényesebbek vagyunk, és nem elégszünk meg egy rakás sz.rral, hanem igenis szeretnénk minőségi szórakozással eltölteni az időnket. Tudom nem Magyarország a célközönség, és még szerintem úgy gondolják hogy örüljünk hogy egyáltalán beülhetünk rá, de én ezerszer nézek inkább egy svéd krimit, ami tele van fordulatokkal, remekül felépített történettel, és nem utolsó sorban kiváló színészi játékkal operál, mint egy ilyen remekművet

Tedd vagy ne tedd, de inkább ne.

50%

 Ha tetszett a cikk, és szeretnél még hasonlót, kövesd a Facebook oldalam, dobj egy lájkot vagy oszd meg, kommentben pedig jöhet a vélemény.  Ja meg ott az Instagramon is, ott is csupa érdekeset osztok meg. ;)