Néha elég nagy hülyeségekre tudok vállalkozni, sajnos most is belenyúltam a közepébe. Ismét moziünnep alkalmából, gyorsan lecsaptam a lehetőségre, mondván ennyiért bármelyik film megéri. NEM. Ne legyél hülye. Megmenthetsz két órát az életedből, amit igényesen költhetsz el, ha rám hallgatsz. Nálam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeire esett a választás (a többit már láttam, maradt ez), mondván Eva Green, Samuel L. Jackson, Judi Dench szereplésével és a jó öreg Tim Burton rendezésében, egy a tőle megszokott csodálatosan elborult, kicsit beteg látványvilágú világba kalauzol el minket a film. Ide képzelj egy válogatott káromkodásokból álló, több soros monológot, amiben egyetlen egy szóismétlés sincs. Mert nagyon nem. Tim papa úgy tűnik kezd elfáradni, már az Alice filmek sem voltak kimagaslóak, sőt.. nagyon is átlagosak voltak sajnos. A kinézettel nem volt baj, meg kell hagyni, azzal nincs gond sosem. Ellenben minden mással volt. A történet szerint Jake nagypapája rengeteg mesélt a kis srácnak, sokat mesélt a gyerekkori emlékeiről, amik miatt úgy tűnt, a papi már nem áll a helyzet magaslatán.
Majd egyszer csak meghal a nagyapja, de pár jegyzetet hátrahagy neki. Amikben nyomokra bukkan Jake, és elindul felfedezni a mesebeli lényeket. Mekkora alapsztori. Majd megtalálja Vándorsólyom kisasszony iskoláját, ahova járnak a különleges gyerekek. Kezdetnek egész ígéretes egyébként, elkezdi felépíteni a karaktert, bemutatja a háttértörténetét, úgy tűnik, valami egészen pompás készülődik. Majd fél óránál még mindig ezt érzed, és a film egyszerűen nem indul be. Csak van, elmondja amit akar, viszont ez senkit nem érdekel. A karakterek egyszerűen átlagosak, kimagasló teljesítmény egyáltalán nem volt, lehozták a filmet és ennyi. Egyszersem ragadott magával a történet, hogy most akkor szétizguljam magam, mi lesz a főhősünkkel. Leginkább azon voltam, hogy nyitva tartsam a szemem. DE KÉT ÓRA.. Ne nézd meg. Csak ha szeretsz szenvedni. Különleges gyermekeknek kaptunk pár egész jó képességgel felszereltet, ott voltak az arcukat eltakaró ikrek, akik a végén felrántva azt valakit porcelánná dermesztettek, majd szanaszét tört amikor a földön csattant.
A lebegő kis csaj, akinek folyton ólomcsizmát kellett viseljen, hogy ne hogy elrepüljön és sose kerüljön meg. A láthatatlan srác, aki folyton meztelenkedett. Elvileg ez egy poén lett volna. Kerestem. Nem lett meg. A főhősünk tudod milyen képességet kapott? Látta a gonoszt. Ahogy a nagyapja is. Mert az ellenségnek szemekre volt szükségük, hogy visszaváltozhassanak emberekké. És a különleges gyermekek szemétől változhattak vissza látható emberré. Akiknek pedig még nem sikerült, azok láthatatlanok voltak mindenki számára. WHAT? Really? Spoiler: Akkora badass volt ettől a kis srác, hogy a végén ezzel az eszméletlen képességével legyőzte a gonoszt. Igen. Tényleg ennyire kidolgozott. Vontatott, unalmas, még a zenék is, amik eszméletlen sokat jelentenek, főleg egy rossz filmnél, az sem volt olyan hogy emlékezni kéne rá. Remélhetőleg gyorsan elfeledem az élményt, és továbbtudok lépni. De most nagyon rottyon vagyok tőle..:D Utoljára a Batman Superman ellennél éreztem ilyet. Konkrét fizikai fájdalommal járt végignézni ezt a valamit. Sarokba kuporogva, könnyeim potyogtatva írom ezen sorokat, kicsit megtörve ugyan, de itt vagyok, megyünk tovább.
Tedd vagy ne tedd, de inkább ne.
57%
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még hasonlót, kövesd a Facebook oldalam, dobj egy lájkot vagy oszd meg, kommentben pedig jöhet a vélemény. Ja meg ott az Instagramon is, ott is csupa érdekeset osztok meg. ;)
