Weskó

Utazás Jenniferrel - Kritika

2017. február 28. 22:07 - Molnár Balázs L.

cwsbzsmucaa5tys.jpg

Lawrence kisasszony még mindig nagyon attraktív.

Már rég akartam beszélni veletek erről a filmről, meg úgy egyébként is rengeteg film gyülemlett fel az utóbbi időben, amiről jó lenne valami szösszenetet összehozni. Szóval vágjunk is bele. Az életünk döntések végeláthatatlan sorozata. Nap mint nap döntések százait hozzuk meg, akár úgy is, hogy azt nem tudjuk. Legyen szó kis vagy nagy döntésekről, akár reggelente eldöntjük hogy kettő vagy hárommal cukorral isszuk a reggeli kávét, vagy akár ember életek felett döntünk. A legkisebb, semminek gondolt döntések is hatással vannak ránk, ezek a döntések határoznak meg minket, a személyiségünk. Az Utazók alapsztorija szerint az Avalon űrhajó több mint 5000 hibernált utassal a fedélzetén, 120 évig repül, mire elérné a céljául szolgáló új bolygót. Azonban egyszer az űrhajó meghibásodik, majd felébred egy utas.

f71d47d376308c10_passengers-dom-df-04255_r_1.tif

Egész jól néztek ki együtt, a játékukkal sem volt nagy gond.

Itt jön be a kezdésként felvázolt döntés, ugyanis Pratt egy évig egyedül él a hajón, próbálja megfejteni az okát miért ébredt fel. Majd az egyik hibernáló ágyban észreveszi Aurorát (Jennifer Lawrence) akibe a profilja alapján beleszeret. Majd itt jön a döntés, mivel nagyjából az út negyedénél tartanak, ezért ha Pratt felébreszti a lányt, tulajdonképpen halálos ítéletet hoz felette. Hozhat ilyen döntést valaki, hogy csak a saját önző igényei miatt elveheti más életét? Hogy megfosztja attól, ami rá várhat az új bolygón? Nos valami hasonlót lehetett levonni tanulságként az utazókból. Maga a film nem nézett ki rosszul, jó kis előrevetítés volt számunkra, hogy hamarosan mi is átélhetünk akár egy ilyen katasztrófát, amikor egy elküldött segélykérő üzenetre  választ várva legalább 30-40 évet kell várnunk, majd rá kell jöjjünk, magunkra maradtunk. A semmiben.

chris-pratt-passengers-robot-bar-2016.jpg

Egy vasárnapi délutáni filmnek tökéletes.

Egyébként aranyos film volt, messze nem volt annyira rossz, mint hogy ahogy a kritikusok lehúzták. Jennifer Lawrence pedig továbbra is marha jó nő, pedig sokan mondták rá, hogy kicsit elvan hízva. Pedig pont teljesen jó. Chris Pratt pedig illett hozzá. Nagyjából el is találták kik a legnépszerűbbek mostanában, kikből lehetne egy szép párt csinálni, majd eladni a drámájukat egy viszonylag közepesre sikerült filmben. Hát ha nem feltétlen sikerült ez, de egy vasárnapi könnyed filmnek tökéletes volt, egy némileg elgondolkodtató sztorival, és még kis izgalom faktor is befigyelt néha néha, persze a sablon fiókból nem hiányozhattak most sem az elemek, így nem volt sok meglepetés a film során.  

Fogjuk rá

65%

 Ha tetszett a cikk, és szeretnél még hasonlót, dobj egy lájkot vagy oszd meg, kövess a facebookon, hogy ne maradj le semmiről, kommentben pedig jöhet a vélemény. :)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://wesko.blog.hu/api/trackback/id/tr3012292435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása