Weskó

A homok alatt - Kritika

2017. december 25. 23:46 - Molnár Balázs L.

land_of_mine_photo_christian_geisn_s_2.jpg

Hitler 1940. áprilisában lerohanja Dániát és elfoglalja azt. Dánia partjain pedig több százezer taposóaknát helyeztet el, ha esetleg a Szövetségesek partra akarnának szállni. Adolf Hitler a második világháború vége felé haladván, látván hogy szorul a hurok a nyaka körül, már gyerekeket küldött a frontra, pótolván az emberhiányt. Olyan gyermekeket, akiknek még otthon kellett volna játszaniuk és nem a háború halálos áldozatainak számát gyarapítaniuk. Mint tudjuk, a háborút elvesztették a németek, így Dániából is hazazavarták őket. Azonban a taposó aknák ott maradtak, így valakiknek azt fel kellett számolni. Több ezer német hadifoglyot használtak fel erre a célra a dánok, köztük pedig rengeteg gyermeket is, akik közül csak nagyon kevesen élték túl.

under_sandet_galleri10.jpg

A mai filmünk Dánia felszabadulásától veszi fel a fonalat, amikor haza zavarják a német katonákat, majd aknamentesítésre kerül sor. Egy csoportnyi német kisfiút, mert kisfiúk voltak ezek, levezényeltek a partra egy dán őrmesterhez. Kapnak kiképzést, azonban még mindig csak gyermekek, akik nincsenek felkészülve a halálra. Innentől pedig jön a tömény szenvedés, napokig éheztetik őket és egész nap akna mentesíteniük kell a parton. Este egy faházba bezárják őket, majd másnap reggel indul újra a folyamat. Nem is vinném tovább a szálat, mert nagyjából ténylegesen ennyi történik a filmben, azért rengeteg lelkileg felkavaró és elgondolkodtató momentum történik a filmben. Leginkább a tény, hogy gyermekek százait vezényelték ki taposó aknák hatástalanítására, akik nem is tehetnek az egészről, viszont a dánok erre magasról szartak, hisz németek, nem kár értük.

under_sandet_galleri1.jpg

A filmben követett csoportnyi gyermek között megesik, hogy nem sikerül hatástalanítani egy-egy aknát és kilépnek az élők sorából. Itt érdemes megfigyelni, miként reagál a többi gyerek. Amikor leszakad mindkét karja az egyik szereplőnek, majd a dán őrmester elviszi a kórházba és pár nap múlva visszatérve kiderül, hogy bizony nem élte túl az esetet, kénytelen azt hazudni a többi társának a morál megtartása érdekében, hogy már jól van és hamarosan hazatérhet Németországba. Mert ezt ígérték nekik. Hogy ha végeznek hazatérhetnek. Azonban mindenki jól tudta, hogy bizony már nem fog hazatérni sosem. De nem akarták elhinni. Dolgoztak. Hittek. Hogy majd ha elvégzik a munkát hazatérhetnek. Egy csapatként dolgoztak. Már amikor nem volt széthúzás az ellentétek miatt.

egmont_banner_undersandet_887x499.jpg

Ha pedig csak egyetlen valaki hibázott a csoportból, akkor akár az egész szakasz halálát is jelenthette. Egyetlen hiba. A film későbbi szegmenségében az őrmester a kegyetlen és kíméletlen mivolta is megváltozik és akármennyire is németekről van szó, bizony előbújik belőle is az emberség. Természetesen a remek színészi játék nélkül nem tudna ilyen hatást generálni a film. Talán lehetett volna jobb hangszerelést vagy fényképezést készíteni a mondani való mellé, azonban mégis olyan morális kérdéseket és gondolatokat tudott megfogalmazni a maga másfél órás játékideje mellett, ami után kénytelen vagyok azt mondani nektek, hogy bizony érdemes mindenkinek megnéznie. Nem könnyű, sőt nehéz film, viszont az ilyenekért érdemes filmeket nézni, mert ezáltal talán többek lehetünk és fejlődhetünk általuk.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://wesko.blog.hu/api/trackback/id/tr3013522605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása