Meddig lehet elmenni?
Teszi fel a kérdést az előadás több ízben is. Meddig mehet el két nő, akik ugyanazt a férfit szeretik? És meddig mehet el egy nő, ha magányos? Edina és Nóra keserédes drámája sokszor megmosolyogtató, ugyanakkor ha a felszín alá nézünk, hátborzongatóan szomorú.

 A darab első részében a szemfüles néző igen hamar rájöhet bizonyos utalásokból (pl. a 7 év említése, hogy nős a férfi) hogy a két nő ugyanannak a pasinak a „bolondja”. Igaz, egészen más titulusban állnak az említett férfi oldalán. Egyik a felesége, másik a szeretője. Megfigyelhető, hogy bár a beszélgetés tárgya egy, milyen más szemszögből látják. Míg Edina szerelemmel, vágyakozva beszél a 7 éve nyomtalanul eltűnt Gézáról addig Nórában düh, csalódottság és sértettség keveredik. Ebből is látszik, hogy az éremnek Mindig két oldala van. A két nő valójában nem is Gézára, hanem a felszín alatt egymásra haragszik. Mindketten tudtak a másikról, de nem ismerték egymást. A feleségnek nem lehet könnyű azzal a tudattal élni, hogy megcsalják, míg egy szerető folyton azon rágódik, miért lehet csak második. Miután kiderül a sors furcsa játéka és a két nő szemtől szemben áll egymással felszakadhatnak a sebek és kimondható minden, ami eddig belülről rágta a lelket.

 A következő kép azonban igen különös. Számunkra, nézők számára kiderült, hogy milyen láthatatlan szálak fűzik össze a két nőt, a jelenet az első pillanattól kezdve megrökönyödéshez vezethet. Edina és Nóra együtt élnek. Megtudjuk, Géza visszatért és mindkettőjüket a régi rajongó szerelemmel kereste fel. A két nőnek, a mai világban, gyűlölnie, utálnia kellene egymást. Ők azonban nem teszik. „Felosztották” maguk között Gézát, ki, mikor randevúzik az áhított férfival, miközben annak fogalma sincs arról, hogy valójában mi is folyik a háttérben. Láthatjuk, ez a különös esemény (Géza visszatérte) mindkét nőt feltüzelte és újra élettel telivé varázsolta. Ám a kötött alku már korántsem tűnik olyan jó megoldásnak. Míg Edina szenvedéllyel veti bele magát a kalandokba, Nóra elég nehezen viseli, hogy nem egyedül hozzá jött haza a férje. Azonban, ahogy haladunk előre a történetben úgy fordul a kocka és változnak át szép lassan az érzelmek. Edinán látható, hosszú távon felőröli a szituáció, míg Nóra egyre jobban képes alkalmazkodni. A két nő érzelmi világa felcserélődik.

 Amikor kiderül a valóság, az riasztóbb, mint gondolnánk. A tény, hogy a férfi valójában haza sem jött és 1 éve egy hazug játékban kell élnie a két nőnek az egyiknek erőt adott míg a másikat érzelmileg megnyomorítja. A magányt próbálták enyhíteni ezzel a nem létező mesevilággal azonban csak még magányosabbak lettek. Mint kiderül, Edina ötlete volt az egész. A két nő, a randevúk idilli hangulatát csak egymásnak játszotta el, valójában teljesen máshol, máshogy töltötték a szabadidejüket.  A magány késztette őket arra, hogy összeköltözzenek, ez a fájdalmas érzés vette rá őket, hogy egy fikcióba meneküljenek. Valószínűleg Géza fel sem fogta, milyen űrt hagyott maga után. Mégis, van egy pont, a darab végén, mikor a két nő lezárja a múltat. Új életet kezdenek ketten, két, az élet által megedzett nő a világ ellen. Mert annak ellenére, hogy abszurd a kettejük barátsága, ketten mégis erősebbek és képesek túllépni a traumán.

 Nem várt fordulat a darab végén a csöngető férfi, akinek homályba vész a kiléte. Géza? Vagy más? Úgy gondolom, ha ez a két nő tényleg tovább AKAR lépni, rá kell csapni az ajtót, ha Géza. Ha a vízvezetékszerelő? Be kell engedni! Ahogy be kell engedniük az újat, nem kapaszkodhatnak tovább a régibe. Belátták. Szerencsére.
Még egy dolog volt, ami különösképpen megragadta a figyelmem a darab során. A jelenetekben a két nő mindennapjait figyelhetjük meg Otthon. Számomra az ő kapcsolatuk vált a hónapok során olyanná, amilyen valójában egy házasság/élettársi kapcsolat. Ott tűnt fel leginkább, mikor a horkoláson veszekedtek. Hány férfi/nő pöröl a partnerével a horkolás miatt? Rengeteg! Azonban ez olyan „intim vita” amit csak azok érthetnek, akik együtt élik az életüket. Egymás mellett, jóban rosszban.

 Ez az előadás mindenkinek egy különös élménnyel szolgál, bármilyen korosztály is üljön a nézőtéren. Mindenki volt már magányos és nem feltétlenül az eltűnt kedves miatt. A magány sok féle módon ütheti fel a fejét, a lényeg az, hogyan teszünk ellene. Amíg boldogok vagyunk, lehet a körülöttünk lévő helyzet bármilyen abszurd. Viszont, ha valami már kényelmetlen, romba dönt bennünket, abba kell hagyni!
Számomra a legfontosabb üzenete ez a darabnak: ketten minden könnyebb, mint egyedül! Ne féljünk hát társat keresni és találni a bajban.