Micsoda gyöngyszemre leltem ma, atyaég. Nagyban dübörög kis hazánkban a választási kampány, amikor is befut ez a hiánypótló alkotás, amiben nekünk kell eligazodni a korrupció fertőjében és egyensúlyozni az erkölcsi határok és a gátlástalanul szétlopó, közbeszerzéseken nevelkedett emberek veszedelmén. A koncepció egészen egyszerű, egy szöveges játékról van szó, mi pedig egy várost irányítunk. A polgármester rögtön figyelmeztet minket a játék elején, hogy ám nem olyan korrupt az önkormányzat, mint azt mondják.
Illetve elejtenek pár szót arról, hogy befolyásos barátok vannak és hogy alázkodj meg nekik, mint egy kutya, ha valami jót is akarsz. Aztán pedig elindul a biznisz, jön az első közbeszerzés, illetve felvetődik a saját cég alapítása. A legjobb pedig, amellett, hogy igyekszünk felszámolni a korrupciót, a játék tanít is olyan dolgokra, mint a kartellezés, amikor is a közeli érdekeltségbe tartozó cégek nagyon közelire lövik szándékosan a pályázatra benyújtott tervek kivitelezési összegeit, hogy majd később szétdobják azt maguk között. Emellett ahogy haladunk előre a történetben, már ameddig jutunk, bukkanak fel az újabb etikailag megfontolandó kérdések, mint a vesztegetés vagy a stadionépítés szükségszerűsége. Ezekről mindről tippeket nyújt és megmagyaráz a játék, ha esetleg nem lennénk képben velük. De hát kis hazánkban ki ne lenne.
Az emberek lakhatására is hatással vagyunk, szociális lakások adásával, vételével is lehet mókolni, magyarul ahol lehet, lopjunk nagyokat. A játékban van három állapotsáv, amiből az egyik üzleti ügyfeleink bizalmát jelzi, a másik a jogi kockázatot, míg a harmadik a politikai ellenállást. Illetve van még egy kimutatások fül, ahol nyomon követhetjük az évenkénti kiadásainkat. Karakterek és a történet pedig megtörtént események alapján készültek, így akár olyan, a véletlen műve segítségével találkozunk Böllér Lőrinccel is, de Tarlós Ilona és Turbán Viktor stadionépítési fantatizmusával is. Egy élmény ezekben az időkben. Etikusan nem viszed sokáig a játékban, szóval korrupcióra fel!
