Weskó

Nagyanyád pörköltje a kezedben?! - Pöriző Budapest szívében

2018. május 06. 00:19 - Molnár Balázs L.

31472687_654982831499485_5743928127382355968_o.jpg

© Pöriző

 Már hónapok óta tervben van, hogy a tőlem már megszokott stílusban, kicsit kimozduljon a blog a komfortzónájából és belevessük magunkat a véget nem érő zabálásba. Itt a nyár, én pedig készen állok mindenféle gasztro élmény befogadására, legyen szó távol-keleti ízekről vagy éppen magyaros ízekről, rápróbálok a dologra, aztán pedig itt összegzem az átélt megpróbáltatásokat. Tervben vannak fesztiválok is, szóval remélhetőleg ez a nyár, az a nyár lesz. Ha nem leszek lusta. Reméljük.

 Szombat. Este 9. A Bajcsyn hömpölygő emberáradat, a metrópótlóbusz ablakából meglátva a Pörizőt, gyors leszállási szándék jelzés, következő pillanatban pedig már szökkenünk is át a zebrán, hogy végre kipróbáljuk azt az ételt, amiről már megannyi ódát hallottunk. A palacsinta tésztába tekert pörköltöt. Mindezt kézből. Mekkora ötlet már. Tejóég. Odaérvén a pulthoz, magamnak kikértem egy Vörösboros marhapörit tarhonyás tésztában, feltétnek pedig egy kis csalamádét bele.

 Már amennyire sikerült ez, mert a szomszéd boltban mocskos hangosan szólt a zene és egy árva szót nem értettünk, így leginkább egy rossz pantomim számnak ment volna el a folyamat. Mint amikor a tahó szomszéd miatt kevesebbet ér a házad. Mindenesetre sikerült a dolog, a kiszolgálással egyébként ezen kívül nem volt gond, amennyit értettünk, az kedves volt és segítőkész, így ha nem lett volna ez a kis intermezzo, akkor jár az öt csillag a kiszolgálásra.

Mire kézhez kaptuk a saját pörinket, egy perccel sem volt több, mintha bármelyik sarki gyroszosban ettünk volna egyet, szóval erre sem lehet panaszunk. Majd eljött a pillanat. Az első harapás. A palacsinta tészta valami brutális finomra sikerült, könnyed és lágy volt, majd a következő pillanatban bejött a képbe a marhahús, tarhonya és a csalamádé egyvelege.

Itt pedig már kerestem a helyet, hogy letudjak ülni az eszméletlen ízélmény miatt, hogy képes legyek megemészteni a sokkot. Nos, hát ez nem hogy nem jött el, csalódtam leginkább. Szóval leültem, de sajnos nem az előbbi okból. Hiába volt meg minden egyszerre a kezemben, nem volt meg az az átütő íze a pörköltnek, semmi jellegzetes dologra nem futotta, amire azt mondtam volna, hogy na igen, ez az, erre vártam.

Ettől függetlenül, egy teljesen vállalható a dolog egyébként, egy mezei pörit kapunk kézhez, tarhonyával nyakon öntve és mellé egy jó adag csalamádé. Árban sem túl vészes a dolog, nagyjából ott jössz ki, mintha elmennél egyet mekizni, de mégse egy raklap szart tömsz a buci fejedbe.

Sörrel leöblítve azért még lehet emelni az ízélményt, de koránt sem volt maradandó a dolog. Ha teheted, mindenképp próbáld ki egyébként, üde színfolt a tizenkettő egy tucat döneres mellett.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://wesko.blog.hu/api/trackback/id/tr1113894294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.