Weskó


Batwoman - pilot kritika

2019. október 18. 21:48 - Molnár Balázs L.

 batwoman-ruby-rose-the-cw.jpg

 Október 15-én befutott az HBO GO-ra a CW által készített Batwoman, így a Arrow, The Flash, Legend of Tomorrow, Supergirl négyes mellé becsatlakozott egy újabb szuperhős sorozat. És mivel utolsó évadát tapossa az A zöld íjász, a helyét be kell tömni egy újabb szériával. A Foxon pedig ugyancsak idén véget ért a Gotham, Bruce Wayne életét feldolgozó, alsóhangon zseniálisan összerakott eredet sorozat, adódott a lehetőség, hogy ismét visszatérjünk Gotham városába, most azonban Batman unokatestvérének életét vêgigkövetve. 

 A sztoriban ott veszi fel a fonalat a sorozat, hogy már harmadik éve nyoma veszett Batmannak, így a városnak lépnie kellett, egy magán védelmi cég lépett a Sötét lovag helyére, akinek a vezetője Kate Kane édesapja. Majd mikor már azt hiszik, végre újra biztonságos a város, lekapcsolnák a Batman lámpát.. Rengeteg negatív kritika érte a sorozatot már az előtt, hogy egyáltalán bemutattak volna belőle egyetlen percet is. Ezt leginkább a főszereplő, Ruby Rose miatt tették, aki nyíltan vállalja, hogy az ellenkező nemhez vonzódik.

batwoman-750x.jpg

 Ezt pedig a karaktere is örökölte, és nem is volt rest az arcunkba tolni a sorozat. Hogy itt bizony nem elég, hogy női szuperhős, de még a saját neméhez is vonzódik. Arról nem is beszélve, hogy azt a végletekig elpuffogtatott háttérsztorival áldották meg a karaktert, aminél azért egy agyfaszt kihord ülve az ember. Az első részben rögtön telepumpálnak minket olyan információkkal, amikkel egyáltalán nem kellett volna minket fárasztani.

 Jó, elismerem, nem várható el egy CW sorozattól az, amit egy Netflixes Daredevil vagy Punisher lerakott karakter építésben, és az atmoszféra is egy erős kettőséget foglal magában, leginkább a szórakoztatni szeretne, de annyira mégse vegyük komolyan, viszont mégis emberi tragédiákat és sorsokat szeretne bemutatni, egy női hős karakterén keresztül. Összességében az első részben nagyjából felvezettek mindent a karakterrel kapcsolatban, amit ha jól bontanak ki és dolgoznak fel, akkor ebből egy egész jó kis sorozat kerekedhet ki. Viszont ehhez kell az is, hogy tökösebben hozzányúlnak a cselekményhez, és nem maszatolva csinálnak egy leszbikus szuperhősről szóló sorozatot, csak hogy ilyen is legyen.

komment

Ismered azt a viccet, hogy? - Ja, már hallottam. Deadpool 2. kritika

2018. május 16. 23:43 - Molnár Balázs L.

deadpool-2-7595.jpg

A csodacsapat. Ő. Akarom mondani. Az X-Force.

 2016 februárjában Deadpool nem hogy üde színfoltja volt a mozikba kerülő filmeknek, hanem merészségével, elborultságával és szabad szájúságával rögtön emberek millióinak szívébe lopta be magát. Már akkor sejteni lehetett, hogy lesz folytatása, illetve azt is, hogy ezt a lécet megugrani nem nagyon lehet. Nem is sikerült. Ellenben kaptunk egy nagyjából koppra ugyanolyan filmet, más cselekményszállal és új karakterekkel.

Tovább
komment

Az utolsó szöget a koporsóba.. - Taxi 5 kritika

2018. május 13. 23:57 - Molnár Balázs L.

maxresdefault_18.jpg

 Még február elején jelentkeztem egy bejegyzéssel, amiben elmeséltem, hogy gyerekkorom meghatározó szériája volt a Taxi sorozat. Hogy rajongtam Daniel négyszázhatosáért és a sorozat magával ragadó, általában bugyuta, de mégis szerethető lényéhez. Összeszorult gyomorral ültem be rá. Be is vitt egy tiszta gyomrost.

Tovább
komment

Detroit, avagy a feketék nem felejtenek - Kritika

2018. március 01. 23:06 - Molnár Balázs L.

hero_detroit-2017.jpg
 Kathryn Bigelow a Bombák földje után ismét egy olyan történelmi eseményhez nyúlt hozzá, ami Amerika történelmében olyan mély nyomot hagyott, ami mindmáig rányomja a pecsétet a tengerentúli álomra. 1960-as években és utána is tombolt a rasszizmus, a négerek elítélése és vegzálása. Ezt pedig nem tűrték tovább, Detroit város szerte lázadások törtek ki, gyújtogattak, fosztogattak és elloptak mindent, ami mozdítható volt. Erre a kormány válaszul kivezényelte a Nemzeti Gárdát is, hogy ugyan tegyenek már rendet. Azonban a helyi erők olyannyira túlzásba vitték a dolgot, hogy számtalan fekete jutott a fegyver rossz oldalára.

Tovább
komment

Primadonnák - Színházkritika

2018. február 05. 22:03 - Soltész Daniella

 primadonnk_szor_390.jpg

© Játékszín

 Mióta színház- és filmművészet van a világon, az egyik legősibb és holtbiztos, hogy sikeres helyzetkomikum, ha férfiakat nőnek öltöztetünk. Ilyenkor általában mi, női nézők képet kapunk arról, hogy milyennek látnak minket a férfiak, még ha nem is a legpontosabban adják vissza, sőt karikírozva tartanak elénk tükröt. Ha mindezt pedig egy férfi rendező rendezi, nos, mondhatnám, ott elszabadul a pokol!

Tovább
komment

Szakonyi Károly: Két nő – Színházkritika

2018. január 28. 11:52 - Soltész Daniella

27479909_1750542438353219_101600787_o.jpg

Meddig lehet elmenni?
Teszi fel a kérdést az előadás több ízben is. Meddig mehet el két nő, akik ugyanazt a férfit szeretik? És meddig mehet el egy nő, ha magányos? Edina és Nóra keserédes drámája sokszor megmosolyogtató, ugyanakkor ha a felszín alá nézünk, hátborzongatóan szomorú.

Tovább
komment

A medve nem játék - A visszatérő könyvkritika

2018. január 25. 20:42 - Kiss.Norbert

2898948_5.jpg

 Mindig is szerettem, ha egy könyvet filmre visznek. Ugyanis, a vizuális élmény hatására az ember kedvet kaphat a könyv elolvasására is. Rengeteg olyan művel lettem ezáltal gazdagabb, ami egyébként valószínűleg elkerülte volna a figyelmem. Azonban itt van ez A visszatérő című könyv, ami a megfilmesítés nélkül bizony nem valószínű, hogy komoly nyomot hagyott volna a nemzetközi irodalomban. Voltak benne maradandó jelenetek, de sokkal látványosabb és magával ragadóbb volt a filmvásznon. Oda való ez a történet.

Tovább
komment

A bolondok grófja - Színház kritika

2018. január 08. 22:13 - Soltész Daniella

26695095_1725408634199933_1931398697_o.jpg

 Jókai Mórról legtöbbünknek a nehezen érthető kötelező olvasmányok jutnak az eszünkbe. Sokan nem szívlelik tehát sem őt, sem a műveit. Persze itt is mint mindenhol, vannak kivételek. De valljuk be, nem sok. Én sem tartozom eme kitüntetett csoportba. Nemsokkal ezelőttig hangosan ki mertem jelenteni: Nem szeretem Jókait. Aztán történt valami, amitől, bár még mindig nem lett a kedvencem, nem tudom ilyen markánsan kimondani az előbbit.

Tovább
komment

Ricse, Ricse, Beatrice - Színház kritika + Interjú Kurkó József Kristóffal

2017. december 30. 21:45 - Soltész Daniella

539.jpg

 Színháztörténésznek tanulok. Az egyetemen egy kedves tanárom azt mondta, hogy a színházi élmény nem este hétkor kezdődik, amikor felgördül a függöny, hanem már hamarabb, az előadás kiválasztásánál. Azt hiszem, az én esetemben ez az időpont jóval korábbra tehető, ha a Ricse Ricse Beatrice-ről van szó. Ott jártam a júniusi castingon, mikor táncosokat kerestek az előadásba. A válogató nem végződött számomra szerencsésen, de már akkor tudtam, hogy ezt a darabot látnom kell! Hogy miért? Gondoltam, ahol ilyen dinamikus koreográfia van, már nem lehet unatkozni. Unalmas nem is volt…

Tovább
komment

Beatles-emlékek - Színház kritika

2017. november 23. 20:24 - Soltész Daniella

 23998175_1666512986756165_1244069279_o.jpg

© The BlackBirds

 Az 1960-as években a The Beatlestől volt hangos a rádió. Ki ne ismerte volna akkoriban a 4 fiatalt, akik után lányok százai rajongtak és akik egy világot botránkoztattak meg botrányosan hosszú frizurájukkal? Biztos vagyok benne, hogy dalaikat nemcsak szüleink, hanem Mi, a „mai fiatalság” is énekli a zuhany alatt. Yesterday, And I love Her, Hey Jude… mind, mind egytől egyig világsikerek voltak és lesznek, amíg az embernek igénye van a jó zenére!

Tovább
komment