Színháztörténésznek tanulok. Az egyetemen egy kedves tanárom azt mondta, hogy a színházi élmény nem este hétkor kezdődik, amikor felgördül a függöny, hanem már hamarabb, az előadás kiválasztásánál. Azt hiszem, az én esetemben ez az időpont jóval korábbra tehető, ha a Ricse Ricse Beatrice-ről van szó. Ott jártam a júniusi castingon, mikor táncosokat kerestek az előadásba. A válogató nem végződött számomra szerencsésen, de már akkor tudtam, hogy ezt a darabot látnom kell! Hogy miért? Gondoltam, ahol ilyen dinamikus koreográfia van, már nem lehet unatkozni. Unalmas nem is volt…

 

© The BlackBirds

 Az 1960-as években a The Beatlestől volt hangos a rádió. Ki ne ismerte volna akkoriban a 4 fiatalt, akik után lányok százai rajongtak és akik egy világot botránkoztattak meg botrányosan hosszú frizurájukkal? Biztos vagyok benne, hogy dalaikat nemcsak szüleink, hanem Mi, a „mai fiatalság” is énekli a zuhany alatt. Yesterday, And I love Her, Hey Jude… mind, mind egytől egyig világsikerek voltak és lesznek, amíg az embernek igénye van a jó zenére!

 Elég hányattatott sorsa volt az Igazság ligájának, hisz Zack Snyder tragikus okok miatt otthagyta a filmet, a rendezést pedig Josh Whedon vette át tőle. Ez pedig meg is látszott a filmen, kettőjük összemosódását kaptuk vissza a vásznon. A DC filmes univerzuma eléggé borzasztóan indult, kaptunk egy Batman VS Supermant, amire már visszaemlékezni is rossz, majd tetézték egy Öngyilkos osztaggal, ami ugyan már jobb volt, de még mindig katasztrófa.

© Újszínház

Móricz Zsigmond színműve első látásra könnyed vígjátéknak tűnik, azonban szatirikus humorával túlmutat az egyszerű komédiákon. Megjelenik benne az erős társadalombírálat, -kritika, amit Móricz kellő finomsággal tár elénk. A történet egy kis faluban játszódik, ahol éppen bíróválasztás van készülőben. A falu bírája 33 éve tölti be hivatalát, szívesen szabadulna, csak hát az asszony… Felesége Sári, nemcsak saját férjét, de a falut is kénye-kedve szerint irányítja. Ám úgy tűnik, most emberére akadt! Megjelenik Pengő Kovács, aki igényt tartana a bírói székre. Ahogy ez egy vígjátéknál lenni szokott, a szerelem az, ami segít a probléma megoldásában. A két család gyermekei ugyanis egymásba szeretnek és szövetkeznek. Valakivel együtt, valaki mellett és valaki ellen.

Az ősz egyik, ha nem a legjobban várt filmje volt nálam a Gyilkosság az Orient Expresszen. Bevallom őszintén, nagyon féltem tőle, hogy elfogják rontani. Sajnos beigazolódott a félelmem. Ha valaki nem ismerné a történetet. Az egész Európát átszelő vasútvonalon közlekedő Orient Expressz hóviharba keveredik és megállásra kényszerül. Ez idő alatt pedig egy gyilkosság árnyalja be az eseményeket. Tizenhárom utas marad összezárva egy helyen, a kérdés pedig nem más, mint hogy ki volt a gyilkos? Azonban az utasok között helyett foglal a világhírű detektív, Hercule Poirot is, akit felkérnek az ügy megoldására.

 Ismét egy olyan vígjátéknak szánt valamit eresztett ki magából a filmipar, ami nélkül eltudtam volna képzelni az életem. Egy paródia film, ami igyekszik a bérgyilkos akciófilmekből poént csinálni és amúgy néha nagyon betalált és akkor sírsz a nevetéstől, de nagyrészt egy fostengert borít az ember nyakába és csak kínjában nézi, mert várja a jó öreg Schwarzenegger-t.

 Tegnap hajnalban amikor sétikáltam hazafele, mert természetesen a legutolsó vetítésre sikerült eltámolyognom, aminek hála későn is értem haza. Betettem a fülesem, elindítottam valami zenét és elkezdtem gondolkozni a kritikán, fejben összeraknia  dolgokat, hogy miről is szeretnék írni nektek. Majd egyszer csak annyit vettem észre, hogy egy őslakos indián örömlány megállt előttem, mint később megtudtam. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, majd nyitott szájjal rágót csámcsogva megkérdezte orrhangon: Ke' szex?

 Végre sikerült befejeznem a Kártyavárat, viszont cseppet csalódott vagyok tőle. Nem fogok most itt nagyon belemenni a dolgokba, csupán az élményt szeretném leírni, amit adott az új évad nekem.

 Na ez is megvolt. Kaptunk egy újabb rebootot, viszont azt hiszem, most már jó kezekbe került Pókember sorsa. Teljesen új a koncepció, kaptunk egy fiatalabb Peter Parkert és egy kis ráncfelvarráson is átesett May nénit. Uh de még milyen May néni. Jött a megszokott Marvel film érzés, aztán a végén pedig jött a viszonylag elégedetten távozás. Hálisten' a karakter és történet szempontjából nem kezdték el újból felépíteni Pókember karakterét, hanem rögtön belevágtak a közepébe, amikor már tisztában volt a képességével, így rögtön beleugorhattunk az izgalmakba. Ellenben aki új felszálló lenne a Marvel vonatra, nekik azért a sztori haladtával pár mondatban tisztázták azért, hogy miképpen és hogyan lett az, aki.