Már nagyon ki voltam éhezve egy ilyen gyöngyszemre, most pedig annyira beütött a cucc, hogy próbálom összeszedni a darabjaim. Atyaúristen mi volt ez. Na nézzük is miről szól, aztán essünk neki, miért is volt ennyire zseniális a Nyomd, bébi, nyomd.

 Bizony, Daniel Radcliffe a szemünk előtt cseperedett fel Harry Pottertként, a szériának vége lett, majd neki is tovább kellett állnia. Azonban továbbra is mindenki Harry Potterként emlékszik szegényre és ezt leküzdenie nem volt egyszerű. Nálam ez a film hozta el azt a pillanatot, amikor már tényleg egy, a karaktertől különálló színésszel van dolgunk. Nem is akármilyennel. Pedig a 2011-ben véget ért sorozat után, már szerepelt olyan filmekben mint a Kész katasztrófa, A fekete ruhás nő vagy a Szemfényvesztők második részében. Nem is húzom az időt, nézzük miért érdemes megnézni az Imperiumot.

David Fincher Zodiákusa egy tisztes iparosmunka.

 Nos hol is kezdjem, merült fel bennem ez a néha roppant bosszantó gondolat. Ugyanis ismét egy olyan filmmel bővült a listám, amit bármikor megnéznék még legalább egyszer. Kétszer. Mindig is szerettem a krimiket, de mostanában nagyon ritkán készül olyan, amire azt lehet mondani, hogy igen ez valóban jól sikerült. Úgy ültem le a film megnézéséhez, hogy a David Fincher nevével fémjelzett, a Holtodiglan után pedig, ha fele annyira ütős lesz, már láttam egy jó filmet. (Későbbi film a holtodiglan, csak előbb láttam azt, mint ezt.) Akkor ne is húzzuk az időt, ugorjunk is neki.

 Mit találunk viccesnek? Miért talál mást és mást viccesnek két különböző ember? Mitől vicces valami? A humor a mai napig egy olyan dolog, amit nem lehet behatárolni tudományosan. Nincs egy humor mérce, ami megadja miért vicces valami. Egyszerűen annak találjuk és kész. Amikor mi már a könnyünket törölgetjük, míg más még mindig savanyú pofát vág. A mai filmünknek egy kicsit eltérő a humora a már megszokott amerikai vígjátékokétól, és erre csak annyit lehet mondani, hálisten'.

 Talán még tavaly, amikor kijött egy előzetes a filmhez, már itt a blogon is kifejeztem aggodalmamat a film iránt. Nem is lőttem mellé, ez tényleg olyan rossz lett, mint amit az előzetes mutatott. De nézzük is miért.

 Néha elég nagy hülyeségekre tudok vállalkozni, sajnos most is belenyúltam a közepébe. Ismét moziünnep alkalmából, gyorsan lecsaptam a lehetőségre, mondván ennyiért bármelyik film megéri. NEM. Ne legyél hülye. Megmenthetsz két órát az életedből, amit igényesen költhetsz el, ha rám hallgatsz. Nálam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeire esett a választás (a többit már láttam, maradt ez), mondván Eva Green, Samuel L. Jackson, Judi Dench szereplésével és a jó öreg Tim Burton rendezésében, egy a tőle megszokott csodálatosan elborult, kicsit beteg látványvilágú világba kalauzol el minket a film. Ide képzelj egy válogatott káromkodásokból álló, több soros monológot, amiben egyetlen egy szóismétlés sincs. Mert nagyon nem. Tim papa úgy tűnik kezd elfáradni, már az Alice filmek sem voltak kimagaslóak, sőt.. nagyon is átlagosak voltak sajnos. A kinézettel nem volt baj, meg kell hagyni, azzal nincs gond sosem. Ellenben minden mással volt. A történet szerint Jake nagypapája rengeteg mesélt a kis srácnak, sokat mesélt a gyerekkori emlékeiről, amik miatt úgy tűnt, a papi már nem áll a helyzet magaslatán.