A karácsonyi közeledtével az ember lelke is díszbe öltözik. Az ünnepi hangulat mindenki számára a meghittséget, a család közelségét jelenti. Ilyenkor a felebaráti szeretet felértékelődik és a legapróbb gesztus is csodákat tehet. A karácsonyi bejgli mellé pedig egy fantasztikus történet dukál, ami remekül foglalja össze az ünnep szellemiségét (nem, nem az ajándékozást). Mint tudjuk, nincs karácsony Kevin nélkül, azonban Charles Dickens klasszikusa, a Karácsonyi ének is kiérdemelhetné ugyanezt a jelzőt.

A történet rendkívül rövid, az ünnepek alatt könnyen elolvasható. Ebenezer Scrooge karácsonyát ismerhetjük meg a lapokon, aki -fogalmazzunk úgy- nem igazán lelkesedik a karácsonyért. Hiszen az kiesett bevétel. És még az írnoknak is szabadnapot kell adnia. Azonban amikor hazamegy, hogy ne ünnepelje meg a karácsonyt, hirtelen elhunyt üzlettársának a szelleme jelenik meg előtte.

Már ez is szokatlan karácsony este, de további három szellem is meglátogatja őt. A múlt karácsonyának szelleme megmutatja neki mi történt régen szenteste napján, a jelen karácsonyé elkalauzolja őt az írnokához, ahol láthatja, hogy szerény körülmények között is milyen boldog a családjával ezen a napon. A jövő karácsonyok szelleme tetőzi be az utazást, ugyanis ekkor Scrooge számára világossá válik, hogy merre fog tartani az élete, ha így folytatja tovább. Szívmelengető a könyv vége, ahol Scrooge okulva helyzetén, kimondja a tanulságot.

„Úgy képzelem, hogy jellemünk és cselekedeteink szabják meg életünk irányát és ezzel szükségképpen végzetünket. De ha képesek vagyunk jellemünkön változtatni cselekedeteinket új célokra beállítani akkor végzetünk is megváltozik.”

Tehát sosem késő újrakezdeni, változtatni. Jó lenne, ha a Reszkessetek betörők szünetében ezt az üzenetet láthatnánk a képernyőn. Sőt, ha én lennék a Jézuska mindenkinek ezt a könyvet raknám a fa alá. Mivel olvasni mindig élmény és ezzel a könyvvel csak gyarapodni fogunk.

Áldott, békés Karácsonyt!