Mindenekelőtt fel szeretném hívni a figyelmet, hogy felejtsük el az „ekszöszájzbúk”-ot és társait. Matt Baglio könyvében ugyanis igazi ördögűzésekről esik szó, tehát húsvér ördögűzők számolnak be valódi esetekről. Erről szól ugyanis A rítus, a köztünk élő ördögről, megszállottságról és a gonosz elűzéséről. Erről valószínűleg mindenkinek van valamilyen elképzelése, de ezeket pontosan nem vagy csak nehezen tudnánk definiálni.

 Mindig is szerettem, ha egy könyvet filmre visznek. Ugyanis, a vizuális élmény hatására az ember kedvet kaphat a könyv elolvasására is. Rengeteg olyan művel lettem ezáltal gazdagabb, ami egyébként valószínűleg elkerülte volna a figyelmem. Azonban itt van ez A visszatérő című könyv, ami a megfilmesítés nélkül bizony nem valószínű, hogy komoly nyomot hagyott volna a nemzetközi irodalomban. Voltak benne maradandó jelenetek, de sokkal látványosabb és magával ragadóbb volt a filmvásznon. Oda való ez a történet.

 Ki az az Algernon? És miért kell neki virág? Legelőször ez jutott eszembe, amikor Daniel Keyes regényéről hallottam. Aztán arra gondoltam. hogy biztosan valami romantikus, szerelmes ömlengés lesz. Óriásit tévedtem. Szerencsére.

 A karácsonyi közeledtével az ember lelke is díszbe öltözik. Az ünnepi hangulat mindenki számára a meghittséget, a család közelségét jelenti. Ilyenkor a felebaráti szeretet felértékelődik és a legapróbb gesztus is csodákat tehet. A karácsonyi bejgli mellé pedig egy fantasztikus történet dukál, ami remekül foglalja össze az ünnep szellemiségét (nem, nem az ajándékozást). Mint tudjuk, nincs karácsony Kevin nélkül, azonban Charles Dickens klasszikusa, a Karácsonyi ének is kiérdemelhetné ugyanezt a jelzőt.

Acélszentek – „Nékem csak Budapest kell”

 Amikor a kritika megszületőben volt, rémülten próbáltak meg lebeszélni arról a címről, amit először kitaláltam: „Acél szentesíti az eszközt.” Pedig remekül kifejezi az Acélszentek lényegét. Szöllösi Kristóf foglalkozását tekintve energetikai mérnök, természetes, hogy nem növénytani könyvet írt, hanem egy véres, akciódús, némi csúcstechnológiával fűszerezett regényt.

„Szent dolog a futball”, tartja a mondás. Mit is mondhatnék, egyet kell értenem, még akkor is, ha hajdanán a pályákon sokkal több babér termett a magyar emberek számára, mint mostanság, Andorra, Luxemburg és egyéb legyőzhetetlen csapatok idejében. Ezért is lehet aktuális a „régi szép időkről”  szóló Benedek Szabolcs által írt Focialista forradalom, ami az Aranycsapat korában játszódó regény.