Mindenekelőtt fel szeretném hívni a figyelmet, hogy felejtsük el az „ekszöszájzbúk”-ot és társait. Matt Baglio könyvében ugyanis igazi ördögűzésekről esik szó, tehát húsvér ördögűzők számolnak be valódi esetekről. Erről szól ugyanis A rítus, a köztünk élő ördögről, megszállottságról és a gonosz elűzéséről. Erről valószínűleg mindenkinek van valamilyen elképzelése, de ezeket pontosan nem vagy csak nehezen tudnánk definiálni.
Mindig is szerettem, ha egy könyvet filmre visznek. Ugyanis, a vizuális élmény hatására az ember kedvet kaphat a könyv elolvasására is. Rengeteg olyan művel lettem ezáltal gazdagabb, ami egyébként valószínűleg elkerülte volna a figyelmem. Azonban itt van ez A visszatérő című könyv, ami a megfilmesítés nélkül bizony nem valószínű, hogy komoly nyomot hagyott volna a nemzetközi irodalomban. Voltak benne maradandó jelenetek, de sokkal látványosabb és magával ragadóbb volt a filmvásznon. Oda való ez a történet.
Ki az az Algernon? És miért kell neki virág? Legelőször ez jutott eszembe, amikor Daniel Keyes regényéről hallottam. Aztán arra gondoltam. hogy biztosan valami romantikus, szerelmes ömlengés lesz. Óriásit tévedtem. Szerencsére.
A karácsonyi közeledtével az ember lelke is díszbe öltözik. Az ünnepi hangulat mindenki számára a meghittséget, a család közelségét jelenti. Ilyenkor a felebaráti szeretet felértékelődik és a legapróbb gesztus is csodákat tehet. A karácsonyi bejgli mellé pedig egy fantasztikus történet dukál, ami remekül foglalja össze az ünnep szellemiségét (nem, nem az ajándékozást). Mint tudjuk, nincs karácsony Kevin nélkül, azonban Charles Dickens klasszikusa, a Karácsonyi ének is kiérdemelhetné ugyanezt a jelzőt.
Acélszentek – „Nékem csak Budapest kell”
Amikor a kritika megszületőben volt, rémülten próbáltak meg lebeszélni arról a címről, amit először kitaláltam: „Acél szentesíti az eszközt.” Pedig remekül kifejezi az Acélszentek lényegét. Szöllösi Kristóf foglalkozását tekintve energetikai mérnök, természetes, hogy nem növénytani könyvet írt, hanem egy véres, akciódús, némi csúcstechnológiával fűszerezett regényt.
Nem kockáztatok nagyot azzal szerintem, ha azt mondom, A kis herceget mindenki ismeri. Így vagy úgy, de ismerjük. Azt már talán kevesebben tudják, hogy a megálmodója, Antoine de Saint-Exupéry francia író és pilóta 1944. július 31-én Korzika szigetéről felszállt a repülőgépével, és akkor látták utoljára. Na de kezdjük korábbról. Antoine de Saint-Exupéry 1900-ban látta meg a napvilágot, egy eléggé vagyonos arisztokrata család gyermekeként.
A francia haditengerészet előkészítő iskolájában látott neki tanulmányainak, de az utolsó vizsgán elhasalt, ennek folytán a párizsi École de Beaux-Arts építészeti szakára felvételizett. Meglepő módon, ezzel az iskolával sem boldogult, tovább állt, majd alkalmi munkákból kényszerült eltartani magát, 21 éves korában pedig csatlakozott a katonasághoz. Később pedig kérvényezte, hogy csatlakozhasson a francia légierőhöz. 1926-tól pedig elindult az írói pályája, elsőként A pilóta c. novellájával, 1929-ben pedig A déli futárgéppel folytatta. Ezekben pedig, a saját tapasztalatai és élményei jelennek meg. Volt egy időszak az életében, amikor pedig Amerikában élt.