Eközben, egy párhuzamos univerzumban:

 Kérdem én, hol a magyar elektromos autó?! Tuti vinnék, mint a cukrot. Mindenek előtt megszavaztatnánk, és sikeresnek nyilvánítanánk, hisz az emberek 98%-a igent mondott rá. Az árammal pedig nem lenne baj, mindenre megvan az emberünk. Hála a mi Lajosunknak. Vagy megmágneseznénk az órákat. Magyarok vagyunk. Nincs lehetetlen. Aztán kiírnánk rá egy tendert, amit természetesen, csak egy ember nyerhet meg. Nem mondom, hogy gázszerelők előnyben, de nem hátrány. Aztán egymást g.cinek nevezve, majd a magyar autózást forradalmasító jármű reklámplakátjait letépkedve, egy dakota közmondást morognánk az orrunk alatt. Vagyonnyilatkozatunkban pedig nem kellene feltüntetni, mert a gyereknek vettem. Mondjuk, csak 8 éves. De gondolni kell a jövőjére. Főleg, ha a családdal dobtuk össze az árát. A kész járműveket pedig a posta hozná házhoz, az előrendelés pedig már él. Úgy is, csak jövőre jön meg. A karácsonyra kapott erzsi utalványokat pedig beszámítják. Szerintem itt az idő! Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok! Csináljuk meg! A bejegyzés szereplői, helyszínei nem valósak, bármilyen egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.

 Ha tetszett a cikk, és szeretnél folytatást, dobj egy lájkot, vagy oszd meg, kommentben pedig jöhet a vélemény. :)