Az ősz egyik, ha nem a legjobban várt filmje volt nálam a Gyilkosság az Orient Expresszen. Bevallom őszintén, nagyon féltem tőle, hogy elfogják rontani. Sajnos beigazolódott a félelmem. Ha valaki nem ismerné a történetet. Az egész Európát átszelő vasútvonalon közlekedő Orient Expressz hóviharba keveredik és megállásra kényszerül. Ez idő alatt pedig egy gyilkosság árnyalja be az eseményeket. Tizenhárom utas marad összezárva egy helyen, a kérdés pedig nem más, mint hogy ki volt a gyilkos? Azonban az utasok között helyett foglal a világhírű detektív, Hercule Poirot is, akit felkérnek az ügy megoldására.
Kezdjük akkor az elején és haladjunk végig rajta. Nincs azzal baj, ha valaki egy régebbi alkotáshoz nyúl és új köntösben próbálja eladni a történetet. Az sem baj, ha változtatásokat eszközöl rajta, amíg az hozzátesz az élményhez és nem csupán rontja, beárnyékolja azt. Itt sajnos ez történt, ha követte volna a könyvet és rendesen kifejtették volna a sztorit, egy alsó hangon Oscar esélyes filmet is kiadhattak volna a kezükből. Igen, egy könyvet és egy filmet nem szabad és nem is lehet összehasonlítani, hisz míg egyik a mi saját képzeletünk, addig a film egy másik ember által felvázolt kép megvalósítása a vásznon. Viszont borzalmasan rosszul építették fel a filmet.
Az egész történet lényege a nyomozás, ahogyan Poirot igyekszik felgöngyölíteni a szálakat a két segédével. Akik közül a filmben konkrétan az egyik hiányzott. Így csak egy volt. Pedig eléggé fontos szereplő, aki hozzátett volna a történet haladásához. Nyomozás pedig konkrétan nem is nagyon volt. Ami Agatha Christie regényét olyan zseniálissá teszi, a filmből kimaradt. Szinte teljes egészében. Csupán kész tényként állt elő a megoldásokkal Poirot és nekünk meg tudni kellett volna már rég. Illetve olyan részletek voltak összevissza, amik az egész történetből kivették a feszültséget.
Azt a feszültséget, ami megdobogtatja a Gyilkosság az Orient Expresszen szívét. Ezt a szívet pedig a színes, szagos karaktereknek kellett volna megteremteniük. Viszont mivel egyáltalán nem sikerült a karaktereket felépíteni, így elmaradt minden. Minden, amitől jó lehetett volna ez a film. Még egy épkézláb atmoszférát sem sikerült felépítenie a filmnek, egyáltalán nem tudott az emberre hatással lenni, hogy most vajon ki lehetett a gyilkos.
Csupán folyt minden a medrében, aztán egyszer csak vége lett a filmnek. Ehhez pedig a színészek sem tettek nagyon hozzá semmit, ami nem feltétlen az ő hibájuk. Poirot szerepében Kenneth Branagh volt jelen, aki mellesleg rendezte is a filmet. Valószínű az ő játékán is múlt, hogy Poirot karaktere nem rántotta magával a nézőt. A szinkronhangja meg az őrületbe kergeti az embert. Hiába volt ez a film is, akárcsak az elődje teletűzdelve világsztár színészekkel, kevés volt nagyon a boldogsághoz. Johnny Depp továbbra is keresi önmagát, Michelle Pfeiffer-től kezdve pedig Willem Dafoe-ig bezárólag senki nem nyújtott emlékezete alakítást.
Összességében bőven ehetett volna hosszabb a film, rendesen fel lehetett volna építeni az elejétől a végéig a sztorit, a karaktereket felvázolni és a cselekmény végigfuttatni. Kvázi zanzásítva kaptuk meg Poirot kalandos útját az Orient Expresszen. Kár érte. Borzasztó nagy ziccert hagytak ki vele. Ha teheted és még nem ismered a történetet, olvasd el Agatha Christie tollából született könyvet, garantáltan egy felejthetetlen élményben lesz részed. A film pedig a kihagyható kategóriába esik.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még hasonlót olvasni, dobj egy lájkot a Facebook oldalamra, hogy ne maradj le semmiről! ;)
