Először is nyomás mindenki a moziba, moziünnep van. Minden film, a premierektől kezdve a kifutókig aprópénzért megtekinthető, érdemes most beülni filmezni. Kaptam is az alkalmon, rögtön a premier napján megnéztem A lány a vonaton-t, amire durván március óta vágyakozom. Előtte gyorsan elolvastam Paula Hawkins regényét, ami alapján készült a film. Így a sztorival már képben voltam, eszméletlen jó kis könyv. Majd innentől fogva csak jobban és jobban akartam már megnézni.
Tudom tudom ki ez a hülye és miért hasonlít egy könyvet egy filmhez, és igen igazad van, nem lehet és nem is érdemes egymáshoz hasonlítani őket Szerintem egy film attól lehet igazán jó, hogy ha figyelnek az apró dolgokra. Egy kis mozzanatra, egy elejtett szó, vagy egy pillantás. Persze ez fel sem tűnik néha, de hidd el nagyon sokat tesz hozzá az élményhez. Nos számomra itt nem csak ezek hiányoztak, de a könyvből rengeteg jelenet hiányzott, ami kellett volna ahhoz, hogy hasonló hatást érjen el. Azok a jelenetek pedig amik klappoltak, azoknál is úgy éreztem hogy siettek, próbálták minél gyorsabban, és a lehető legrövidebben felvázolni a szituációt. A film eleje, ahogy a könyv is a történet alapjait rendkívül sokáig ecseteli, de valahogy nem tudott elragadni.
Persze kell a felvezetés, néha pedig ez unalmas is lehet, de muszáj valahogy letenni a történet alapjait. Bírom nagyon Emily Blunt-ot, csodás színésznő, de kevésnek bizonyult ő is a boldogsághoz. Rengeteg karakterek közti interakció teljesen kimaradt a filmből, vagy csak nagyon felszínesen érintette azt, pedig nagyon nagy szükség lett volna rájuk. Inkább lett volna hosszabb, de fektettek volna bele kis energiát, hogy bemutassák a szereplők kapcsolatát. A könyv egyik legnagyobb erénye ez. Sokszor pedig tökéletesen pontatlan volt a regényhez képest. A színészekkel nem volt nagy gond, de senki nem alkotott olyan hű de nagyon áll leejtőset. A hangulattal azért már nagyobb gond volt, sokkal jobban elviseltem volna, ha nyomasztóbb légkörrel operál. Sőt, kellett is volna. Viszont ha úgy nézem a filmet, hogy eltekintek ezektől, és csak próbálom nézőként élvezni, úgy azért már sokkal barátibb az összkép.
Akkor már már az elfogadható kategóriába esik a film, bár így is szemet szúrtak a hiányosságok. Néha tudott thrillerhez hasonló lenni, néha talán egyesek számára kicsi beteg is, de az is inkább kevesebbszer, és ez hatalmas hiba volt. Sajnálom a filmet, nagyon szerettem volna szeretni, és a történetben is sokkal de sokkal több volt, mint amit láthattok a mozikban. Ezért mindenkinek erősen ajánlom inkább és/vagy a könyvet is elolvasni, hogy átéljétek ti is Paula Hawkins regényének magával ragadó, nyomasztó világát.
Csalódás, az van.
60%
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még hasonlót, kövesd a Facebook oldalam, dobj egy lájkot vagy oszd meg, kommentben pedig jöhet a vélemény. Ja meg ott az Instagramon is, ott is csupa érdekeset osztok meg. ;)
