Már a második szezonját javában koptatja az a magyar HBO sorozat, mely magasan veri itthon az összes jelenleg futó TV sorozatot. A nemrég írt Ó, te magyar film cikkemben már említettem, de azt hiszem, ez az a sorozat, ami mellett nem szabad elmenni. Rengetegszer hallom azt, hogy jó volt jó volt egy magyar filmhez képest. Folyamatosan lehúzzuk magunkat, de talán ez a magyar mentalitás alappilléreinek egyike. Viszont elmondható hogy az utóbbi években messze nem kellett szégyenkeznūnk magyar filmek miatt (jó azért voltak elképesztően sz.r alkotások is) de egy Saul fia rengeteg díjat nyert, köztük a legrangosabb Oscart is elhozta 30 év után.

Sorozat fronton pedig továbbra is csak az HBO-nál tudnak maradandót alkotni, de ott évről évre egyre közelebb vagyunk a tengeren túli minőséghez. A nemrég második évadját kezdő Aranyélet pedig valósággal letarolt mindent. Annyira jól összetett, és felépített, a karakterek már az első évad óta akkora változáson és jellemfejlődésen mentek át, hogy öröm nézni. Főleg most hogy bejöttek a flashbackek a sorozatba, számtalanszor ugrunk vissza a 80-as évekbe, amivel újabb és újabb dolgokat nyitnak ki, vagy éppen egy olyan dolgokra kapunk választ,  amire az életben nem gondoltunk volna. A zeneválasztás számomra mindig is fontos kérdés volt, egy film simán elbukhat vagy a mennybe repülhet ha jól választanak zenét. Ezekben a visszaemlékezésekben pedig csomó régi klasszikus szólal meg, amivel a sorozat tökéletesen érezteti velünk a korszak hangulatát. Továbbra is ajánlom mindenkinek, aki igazán minőségi magyar sorozatotra kíváncsi, aki egy merőben nem átlagos magyar család élete érdekel, akik már nem a luxusért, hanem a létminimumért küzdve, szívességért szívességel fizetve, mocskos dolgokba keveredve, hétről hétre izgalmat és döbbenetet hozva a nappalinkba.

   Ha tetszett a cikk, és szeretnél még hasonlót, dobj egy lájkot vagy oszd meg, kommentben pedig jöhet a vélemény. :)