Három éve a semmiből sikerült egy akkora sikert elérnie a Galaxis őrzőivel a Marvelnak, hogy nem lesz gond kifizetni a rezsit mostanában. A héten pedig be is jelentkezett ebből fakadóan a második rész is egy kis pénz gyűjtésre. Az első rész pedig egy teljesen új szuperhős gárda behozatalára volt hivatott, aminek azért mindig van egy jó nagy rizikófaktora. Azonban annyira jól eltalálták a szereposztás, a karaktereket, hogy a film végére már úgy érezte az ember, mintha már évek óta ismernénk őket. Kellően frissek voltak, megmerték húzni hogy nem csak emberekből állt a galaxist megmentő csapat, hanem egy mosómaci és egy fa is a tagja. Amennyire abszurd a dolog, annyira ült is a dolog. Mivel eddig nem láttunk ilyet, ennek s frissessége, a rájuk építő poénok és a többi karakterrel való összhangjuk annyira a helyén volt, hogy tényleg nagyon szerethető és a legviccesebb Marvel film lett valaha. Na ennek pont az ellentettje a második rész.

Biztos tudjátok milyen, amikor moziban vagytok és néztek egy filmet, majd a pofátok leszakad, hogy az embereknek milyen elcseszett humorérzékük van, hisz olyan szarságokon nevetnek, ami téged leginkább csak felidegesít. Mert ez a film olyan vicceket tolt az arcomba, hogy sírni lett volna kedvem.

Ezek min nevetnek? 

 Körülöttem pedig mindenki nevetett a gyerekeknek szánt vicceken.. De ízlések és pofonok ugyebár, ezért nem szabad őket bántani. Viszont ne tudjátok meg mennyire eltudja rontani az egészet. Egyszer nem mosolyogtam a filmen, mert 512682 szer hallottam már ezeket a vicceket, így általában mindig tudom mire fognak reagálni egy sorozatban vagy filmben. A karaktereknél történt egy változás, sima Groot-ból kicsi Groot lett, akit már az előzetesből megszerethettünk. Na nagyjából semmit nem kaptam belőle, pedig nagyon sok volt a karakterében, Mordály hasonlóan csalódást okozott, egyedül Drax gyermekded viselkedése és őszinteségéből fakadó szituációs humor tudott kiemelkedni közülük. A sztori egyébként annyi, hogy Starlordnak felbukkan a faterja, Ego (Kurt Russel), aki konkrétan egy saját bolygót épített fel az erejével. Majd a jónak induló apa-fia kapcsolat rossz irányt vesz, és a csipet csapatnak meg kell állítania az ádáz papát. Még a jó öreg Sylvester Stallone is felbukkant benne. Érzelmesebb volt a film az első résznél, próbáltak mögöttes tartalmat adnak a filmel, a karaktereket mélyebb sztorikkal árnyalni, azon a fent említett indokok miatt, már kiakadtam a klisés érzelgős dolgokon is.

Kicsi Groot karaktere végtelenül cuki volt, de sokkal több volt benne, mint amennyit sikerült kihozni belőle.

 Ja meg valami orbitálisan hosszú volt a film, bőven elég lett volna egy 1 óra 50 percbe belesűríteni, mert így egy küzdelem volt nem kijönni róla. Talán ha rövidebb, lehetett volna pörgősebb és nem érzékelem ilyen fájdalmasnak a dolgokat, de sajnos egy jókora csalódás lett a vége számomra. Összességében azért voltak benne jó dolgok is, ismét valami fantasztikus látványvilággal kápráztatott el, a retro soundtrackje pedig azóta már a telefonomon landolt, és elindult a számok addig való hallgatása, míg meggyűlölöm őket egy életre. Az egész nagyobb és több lett mint az előző rész, a karaktereket is jobban kibontották, kivéve Nebulát, róla nem nagyon tudtunk meg semmit. Nagyon remélem sikerül a következő részre összeszedni az első rész varázsát és humorát, a második rész kicsit érzelmesebb, tartalmasabb mondanivalóval rendelkező történet, majd egybegyúrni egy tényleg fasza kis filmbe. Mert a koncepció még mindig ütősebb alapokat tartalmaz, mint a Bosszúállók és messze szórakoztatóbb is.

Láttuk ezt is.

67%

Ha tetszik amit csinálok, és szeretnéd támogatni a munkám, kérlek dobj egy lájkot a  Facebook oldalamra,  esetleg oszd meg, kommentben pedig jöhet a vélemény. :)