Weskó

Detroit, avagy a feketék nem felejtenek - Kritika

2018. március 01. 23:06 - Molnár Balázs L.

hero_detroit-2017.jpg
 Kathryn Bigelow a Bombák földje után ismét egy olyan történelmi eseményhez nyúlt hozzá, ami Amerika történelmében olyan mély nyomot hagyott, ami mindmáig rányomja a pecsétet a tengerentúli álomra. 1960-as években és utána is tombolt a rasszizmus, a négerek elítélése és vegzálása. Ezt pedig nem tűrték tovább, Detroit város szerte lázadások törtek ki, gyújtogattak, fosztogattak és elloptak mindent, ami mozdítható volt. Erre a kormány válaszul kivezényelte a Nemzeti Gárdát is, hogy ugyan tegyenek már rendet. Azonban a helyi erők olyannyira túlzásba vitték a dolgot, hogy számtalan fekete jutott a fegyver rossz oldalára.

-12f8d5e55bd61f3b.jpg
 Egyszer pedig egy hotelből lövések hallatszottak, amire rögtön lecsaptak a helyi erők. Itt pedig a történek főszereplői közül ketten is jelen voltak, a társaságban pedig mindenki néger volt, csupán két lány volt fehér. Több se kellett a rendőröknek, olyan túlkapás történt azon a helyen akkor, ami máig egy sötét foltja a történelmüknek, méghozzá úgy, hogy mindegyik rendőrt egytől egyig felmentették. A film próbálja úgy bemutatni a történteket, hogy nem mindig áll a négerek pártjára, igyekszik bemutatni mindkét oldalt és azt is, hogy ugyan ne húzzuk mindegyik rendőrre a vizes lepedőt, mert nem illeti meg őket. Illetve igyekezett bemutatni az akkori módit, a négerek és a fehérek közti hatalmas differenciát, ami talán mindmáig nem szűnt meg teljesen. Sokuk az akkor történt dolgokat egy életre magukkal hordozták és nem tudtak teljes életet élni, az akkor történt események miatt. Tanulságos történet arról, hogy az ember mennyire nem tudja elviselni azt, ha különböznek tőle. Erről meg talán legjobban Az igazi csoda c. film mesél, igyekszem arról is előállni valami értelmessel.
film-still-062017-12.jpg
 A színészek jól játszottak, bár több múlt rajtuk, mint amennyit sikerült lerakni a vászonra.Ez pedig látszott is a film atmoszféráján, hogy amire szükség volt és indokolt is lett volna, illetve ami végül sikerült, nagyon ritkán sikerült eltalálni. A főszereplő rendőr srác, Will Poulter pedig akármilyen szerepet kap, én egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni arról a kegyetlen szemöldökéről és mindig a röhögőgörcs kap el, amint meglátom. My bad. De kaptunk egy John Boyega-t is, aki kikacsintott a Star Wars filmek forgatagából, bár meg nem mondtam volna, hogy nincs rajta a rohamosztagos sisak. Mert nem játszott egy hatalmasat, hogy enyhén fogalmazzak. Ettől függetlenül, ez egy korrekt film lett, ami bemutatja a négerek hányattatott sorsát a 60-as években, a rendőri túlkapások brutalitását és az amerikai igazságszolgáltatás botrányos működését akkoriban. Ajánlom.
UI: A metrón írtam ezt a kis szösszenetet és mivel csak a Lehet térig közlekedik a hármas metró, a fülemben a füles és benne a flowban, a drágalátos utastársaim annyira nem voltak képesek, hogy belém rúgjanak, hogy hé haver szakadjál már le a metróról, mert nem megy tovább. Lehet rájuk számítani. Se. Leszálltam, mert figyeltem. De ha rajtuk múlik, ott rohadhat meg az ember. Szóval innen is egy tockos pihenjen a tarkójukon.
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://wesko.blog.hu/api/trackback/id/tr8213709008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása