Ismét egy olyan vígjátéknak szánt valamit eresztett ki magából a filmipar, ami nélkül eltudtam volna képzelni az életem. Egy paródia film, ami igyekszik a bérgyilkos akciófilmekből poént csinálni és amúgy néha nagyon betalált és akkor sírsz a nevetéstől, de nagyrészt egy fostengert borít az ember nyakába és csak kínjában nézi, mert várja a jó öreg Schwarzenegger-t.
Tegnap hajnalban amikor sétikáltam hazafele, mert természetesen a legutolsó vetítésre sikerült eltámolyognom, aminek hála későn is értem haza. Betettem a fülesem, elindítottam valami zenét és elkezdtem gondolkozni a kritikán, fejben összeraknia dolgokat, hogy miről is szeretnék írni nektek. Majd egyszer csak annyit vettem észre, hogy egy őslakos indián örömlány megállt előttem, mint később megtudtam. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, majd nyitott szájjal rágót csámcsogva megkérdezte orrhangon: Ke' szex?
Végre sikerült befejeznem a Kártyavárat, viszont cseppet csalódott vagyok tőle. Nem fogok most itt nagyon belemenni a dolgokba, csupán az élményt szeretném leírni, amit adott az új évad nekem.
Na ez is megvolt. Kaptunk egy újabb rebootot, viszont azt hiszem, most már jó kezekbe került Pókember sorsa. Teljesen új a koncepció, kaptunk egy fiatalabb Peter Parkert és egy kis ráncfelvarráson is átesett May nénit. Uh de még milyen May néni. Jött a megszokott Marvel film érzés, aztán a végén pedig jött a viszonylag elégedetten távozás. Hálisten' a karakter és történet szempontjából nem kezdték el újból felépíteni Pókember karakterét, hanem rögtön belevágtak a közepébe, amikor már tisztában volt a képességével, így rögtön beleugorhattunk az izgalmakba. Ellenben aki új felszálló lenne a Marvel vonatra, nekik azért a sztori haladtával pár mondatban tisztázták azért, hogy miképpen és hogyan lett az, aki.
Már nagyon ki voltam éhezve egy ilyen gyöngyszemre, most pedig annyira beütött a cucc, hogy próbálom összeszedni a darabjaim. Atyaúristen mi volt ez. Na nézzük is miről szól, aztán essünk neki, miért is volt ennyire zseniális a Nyomd, bébi, nyomd.
Bizony, Daniel Radcliffe a szemünk előtt cseperedett fel Harry Pottertként, a szériának vége lett, majd neki is tovább kellett állnia. Azonban továbbra is mindenki Harry Potterként emlékszik szegényre és ezt leküzdenie nem volt egyszerű. Nálam ez a film hozta el azt a pillanatot, amikor már tényleg egy, a karaktertől különálló színésszel van dolgunk. Nem is akármilyennel. Pedig a 2011-ben véget ért sorozat után, már szerepelt olyan filmekben mint a Kész katasztrófa, A fekete ruhás nő vagy a Szemfényvesztők második részében. Nem is húzom az időt, nézzük miért érdemes megnézni az Imperiumot.
Huh srácok.. Ez valami brutális volt. Nem is emlékszem mikor volt sorozat utoljára ekkora hatással rám. Sajnos olyan témának sikerült elérnie nálam ezt a hatást, amiről a legjobb lenne ha nem is tudnánk. Ez pedig az iskolai bántalmazás, legyen szó verbálisról vagy fizikairól. Biztos mindenki találkozott már a jelenséggel, vagy külsős szemlélőként vagy éppen a kellős közepén találta magát. Vagy ő volt a bántalmazó, vagy a bántalmazott. Mi okozhatja ezt? Hogyan lesznek a gyerekekből állatok egy szempillantás alatt? A mai sorozatunk a 13 Reason Why ennek a témáját járja körül, illetve van benne áldozathibáztatáson keresztül egészen a pillangó hatásig mindenről szó, amit átélhet egy középsulis diák.
David Fincher Zodiákusa egy tisztes iparosmunka.
Nos hol is kezdjem, merült fel bennem ez a néha roppant bosszantó gondolat. Ugyanis ismét egy olyan filmmel bővült a listám, amit bármikor megnéznék még legalább egyszer. Kétszer. Mindig is szerettem a krimiket, de mostanában nagyon ritkán készül olyan, amire azt lehet mondani, hogy igen ez valóban jól sikerült. Úgy ültem le a film megnézéséhez, hogy a David Fincher nevével fémjelzett, a Holtodiglan után pedig, ha fele annyira ütős lesz, már láttam egy jó filmet. (Későbbi film a holtodiglan, csak előbb láttam azt, mint ezt.) Akkor ne is húzzuk az időt, ugorjunk is neki.
Három éve a semmiből sikerült egy akkora sikert elérnie a Galaxis őrzőivel a Marvelnak, hogy nem lesz gond kifizetni a rezsit mostanában. A héten pedig be is jelentkezett ebből fakadóan a második rész is egy kis pénz gyűjtésre. Az első rész pedig egy teljesen új szuperhős gárda behozatalára volt hivatott, aminek azért mindig van egy jó nagy rizikófaktora. Azonban annyira jól eltalálták a szereposztás, a karaktereket, hogy a film végére már úgy érezte az ember, mintha már évek óta ismernénk őket. Kellően frissek voltak, megmerték húzni hogy nem csak emberekből állt a galaxist megmentő csapat, hanem egy mosómaci és egy fa is a tagja. Amennyire abszurd a dolog, annyira ült is a dolog. Mivel eddig nem láttunk ilyet, ennek s frissessége, a rájuk építő poénok és a többi karakterrel való összhangjuk annyira a helyén volt, hogy tényleg nagyon szerethető és a legviccesebb Marvel film lett valaha. Na ennek pont az ellentettje a második rész.
