Még tavaly decemberben törte meg a Nintendo a több mint 30 éves exkluzivitást, így elsőként az iOS-es eszközökön jelent meg a konzolokon kívül Super Mario. Majd pár nap alatt, több tíz millióan kezdtek el vele játszani, azonban hasonlóan a Pokémon GO-hoz, ez a lufi is gyorsan kidurrant. Azonban a tegnapi nap folyamán, 3 hónapig várakozás után, - addig csupán iOS-en volt elérhető - végre Androidra is befutott a játék. Utoljára talán kisgyerekként játszottam Mario-val, még a Nintendo 64-es gépemen, a Super Mario 64-el. Imádtam azt a játékot. Egyszerűen zseniális volt. Szóval vártam a Super Mario Run-t, egészen tegnap estig. Továbbra is nagyon úgy tűnik a Nintendo háza tájánál, hogy bőven a nosztalgia faktorra próbálnak alapozni, hisz mindenki aki régen játszott valamelyik Marioval, az most is szeretné ugyanazt az érzést megkapni, hogy újra egy kicsit gyermekként érezhesse magát. 

Játékmenet

 Sajnos hatalmas csalódásról kell beszámolnom, pedig nagyon szerettem volna egy jó Super Mario játékot mobilra. A játék oly annyira nem bízza ránk a játszást, hogy konkrétan csupán a kijelzőt kell tapogatnunk, semmi jobb vagy balra, le vagy fel húzás sincs a játékban, csak tapogatnunk kell. Ha kettőt nyomunk akkor Mario valami akrobatikus mozdulatot tesz, ha hosszan nyomjuk akkor pedig nagyot ugrik. Ezen felül pedig Mario MAGÁTÓL megy előre és átugrik minden akadályt, legyen szó gombáról vagy egy csőről. Ennyire nem hagy játszani a játék, konkrétan ezzel még azt a kis élvezhetőség is elvették, amit tudott volna nyújtani. Külön került egy Easy mód is bele, a meglepően könnyű játékhoz pluszban, ahol tényleg sosem lehet meghalni, mert Mario folyamatosan megmenekül, így ott folytathatjuk ahol elvéreztünk. Ja, és internet nélkül meg se nyikkan a játék, ne is álmodozz róla.

Mario mindent magától csinál, nekünk csak ugrálni kell.

Pályák, módok

 Itt kapja az ember a következő döfést, ugyanis Androidon ingyenes a játék, egészen az első néhány pályáig. Aztán csengetned kell 3 ezer forintot, ha szeretnél tovább játszani. Nálam ezzel vágta el magát teljesen. Az még hagyján, hogy teljesen érdektelen a játék, és borzalmas vele játszani, erre még le is akarnak húzni erre a semmilyen szórakozásra. Két fajta módot kapunk, az egyik a sima "kampány", ahol pályáról pályára üldözhetjük Bowser-t, hogy később megmenthessük a királynőt. Míg a másik egy Toad Rally nevezetű opció, ahol más játékosok ellen futhatunk a kedvenc vízszerelőnkkel. Ide külön jeggyel tudunk belépni, amit általában a játék maga is dobál amikor belépünk, illetve külön lehet szerezni is. Ezek végén kis bábukat kapunk, - ha megfeszítenek se jutna most eszembe a nevük -, amik segítségével a királyságunkban építkezhetünk. Természetesen van egy barát opció is, ahol a barátainkkal mérkőzhetünk meg.

Ezért a játékért és ennyi pénzért inkább nem kérek mobilra Super Mario-t.

Összegzés, Nosztalgiafaktor

 Szerettem volna jókat írni róla, azonban hatalmas csalódást kaptam cserébe. Viszont volt egy jó oldala is, a nosztalgia faktor. Egy kicsit újra kisgyereknek érezhettem magam amíg játszottam vele, a dallamos zenéi és Mario hülye ugrálása felidézte bennem a régi szép emlékeim, így azért még is valami pozitív dologgal tudtam letörölni a játékot a telefonomról. Elérte a Nintendo amit akart, de fizetni ezért a játékért bűn. Erősen elgondolkoztam egy Nintendo 64 beszerzésén, egyszer muszáj lesz szereznem még egyet. Egy Super Mario 64 kazettával. Álom.  

Ha tetszett a cikk, és szeretnél még hasonlót, dobj egy lájkot vagy oszd meg, kommentben pedig jöhet a vélemény.  Ja meg kövess az Instagramon is, ott is csupa érdekeset osztok meg. ;)