© Játékszín
A Játékszín 2014. júniusától tartja műsoron a …Tied a világ! című darabját. Darabját? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy shakespeare-i drámát látunk a színpadon. Koncert? De ez sem igaz, hiszen a történet kitalált. Maradjunk a színház által megnevezett „műfajnál”, miszerint: zenés társasjáték.
Már a címből kiderül, hogy ez ismét egy, kishazánk méltán híres zenekarának dalaiból felépített előadás. Az Illés-együttest mindenki szereti. Igaz, ami igaz, a mai napig nem telik el úgy házibuli, hogy ne szólalna meg legalább egy a közkedvelt zeneszámaik közül. Alapanyagnak tehát tökéletes!
Ehhez társul Szente Vajk librettója, ami nem szárnyal drámaírói magasságokba, de a produkció közben kiderül, hogy itt nem is kell. A lényeg a Zene!
© Játékszín
Szerepnevek hiányában – itt is látszik, hogy ez túlmutat a hagyományos színház megnevezésen – a színészek saját nevükön mutatkoznak be és „játszák el” a történetet. Nagy Sándornál (akit szinte mindenki csak Sanyinak ismer) lakásavató buli van. Ide érkezik Feke Pál, Serbán Attila, Vastag Tamás (ha éppen másik kulturális intézményben akad dolguk, akkor Sanyi szívesen ünnepel Puskás Péterrel, Vecsei Lászlóval is). A 4 személyes party aztán kibővül egy kissé hiperaktív pizzáslánnyal – jelen esetben Gubik Petra (vagy Simon Panna Boglárka) – és egy mindenről sziklaszilárd véleményt alkotó Lajos nevezetű szomszéddal. Az egyetlen karakter, aki valójában Kornél. Méghozzá Pusztaszeri Kornél. Ugyanakkor megesik, hogy Szerednyey Béla bérli a szomszéd lakást. Ők négyen, hatan vagy mikor hányan szórakoztatják a házibuli valódi vendégeit, azaz a Nézőket. Van itt minden, amitől sírásig kacag a közönség! Az elmesélt sztorik, poénok egy része valós, kicsit belekukkanthatunk színészeink hétköznapjaiba. Természetesen a nézők sem csak szórakoznak, hanem olykor szórakoztatnak is. Ha már ez egy társasjáték, úgy igazságos, ha minél többen részt vesznek benne. De bármi történjék is a színpadon, ahhoz mindig kapcsolódik egy belevaló Illés dal.
Meg kell említeni még azt a 2 embert, akiknek oroszlánrészük volt abban, hogy az Illés Magyarország egyik legismertebb zenekara lett. Bródy János vagy Szörényi Levente ugyanis szintén becsenget Sanyihoz, hogy a szűnni nem akaró tapsvihar alatt elénekelje a saját kedvenc Illés dalát.
© Játékszín
Az egész előadás egy hatalmas boldogságbomba. Ha megtehetném, én receptre írnám fel. Aki ezután nem életvidáman jön ki a színházteremből, annak nemcsak ízlésficama, hanem komor természete is lehet!
Kivetnivalót persze mindenben lehetne találni, de én jelen esetben nem tartom helyénvalónak a keresését. Hiszen, ha jól éreztem magam, 2 órára elfeledtem az egyetem és a munka által teremtett feszültségeket, akkor nem számít egy két baki (ami amúgy még dobott is a hangulaton), néhány elfelejtett sor vagy a színpad kicsinysége. A tökéletes énekhangok, a színészek által sokszor már improvizált jelenetek, a fantasztikusan játszó zenekar egy valódi élményt adott Minden jelenlevőnek. Játszónak, nézőnek (Van itt egyáltalán éles határvonal?) egyaránt!
