© Játékszín
Mióta színház- és filmművészet van a világon, az egyik legősibb és holtbiztos, hogy sikeres helyzetkomikum, ha férfiakat nőnek öltöztetünk. Ilyenkor általában mi, női nézők képet kapunk arról, hogy milyennek látnak minket a férfiak, még ha nem is a legpontosabban adják vissza, sőt karikírozva tartanak elénk tükröt. Ha mindezt pedig egy férfi rendező rendezi, nos, mondhatnám, ott elszabadul a pokol!
Meddig lehet elmenni?
Teszi fel a kérdést az előadás több ízben is. Meddig mehet el két nő, akik ugyanazt a férfit szeretik? És meddig mehet el egy nő, ha magányos? Edina és Nóra keserédes drámája sokszor megmosolyogtató, ugyanakkor ha a felszín alá nézünk, hátborzongatóan szomorú.
Jókai Mórról legtöbbünknek a nehezen érthető kötelező olvasmányok jutnak az eszünkbe. Sokan nem szívlelik tehát sem őt, sem a műveit. Persze itt is mint mindenhol, vannak kivételek. De valljuk be, nem sok. Én sem tartozom eme kitüntetett csoportba. Nemsokkal ezelőttig hangosan ki mertem jelenteni: Nem szeretem Jókait. Aztán történt valami, amitől, bár még mindig nem lett a kedvencem, nem tudom ilyen markánsan kimondani az előbbit.
Színháztörténésznek tanulok. Az egyetemen egy kedves tanárom azt mondta, hogy a színházi élmény nem este hétkor kezdődik, amikor felgördül a függöny, hanem már hamarabb, az előadás kiválasztásánál. Azt hiszem, az én esetemben ez az időpont jóval korábbra tehető, ha a Ricse Ricse Beatrice-ről van szó. Ott jártam a júniusi castingon, mikor táncosokat kerestek az előadásba. A válogató nem végződött számomra szerencsésen, de már akkor tudtam, hogy ezt a darabot látnom kell! Hogy miért? Gondoltam, ahol ilyen dinamikus koreográfia van, már nem lehet unatkozni. Unalmas nem is volt…
© Játékszín
A Játékszín 2014. júniusától tartja műsoron a …Tied a világ! című darabját. Darabját? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy shakespeare-i drámát látunk a színpadon. Koncert? De ez sem igaz, hiszen a történet kitalált. Maradjunk a színház által megnevezett „műfajnál”, miszerint: zenés társasjáték.
© The BlackBirds
Az 1960-as években a The Beatlestől volt hangos a rádió. Ki ne ismerte volna akkoriban a 4 fiatalt, akik után lányok százai rajongtak és akik egy világot botránkoztattak meg botrányosan hosszú frizurájukkal? Biztos vagyok benne, hogy dalaikat nemcsak szüleink, hanem Mi, a „mai fiatalság” is énekli a zuhany alatt. Yesterday, And I love Her, Hey Jude… mind, mind egytől egyig világsikerek voltak és lesznek, amíg az embernek igénye van a jó zenére!
© Újszínház
Móricz Zsigmond színműve első látásra könnyed vígjátéknak tűnik, azonban szatirikus humorával túlmutat az egyszerű komédiákon. Megjelenik benne az erős társadalombírálat, -kritika, amit Móricz kellő finomsággal tár elénk. A történet egy kis faluban játszódik, ahol éppen bíróválasztás van készülőben. A falu bírája 33 éve tölti be hivatalát, szívesen szabadulna, csak hát az asszony… Felesége Sári, nemcsak saját férjét, de a falut is kénye-kedve szerint irányítja. Ám úgy tűnik, most emberére akadt! Megjelenik Pengő Kovács, aki igényt tartana a bírói székre. Ahogy ez egy vígjátéknál lenni szokott, a szerelem az, ami segít a probléma megoldásában. A két család gyermekei ugyanis egymásba szeretnek és szövetkeznek. Valakivel együtt, valaki mellett és valaki ellen.
