Színháztörténésznek tanulok. Az egyetemen egy kedves tanárom azt mondta, hogy a színházi élmény nem este hétkor kezdődik, amikor felgördül a függöny, hanem már hamarabb, az előadás kiválasztásánál. Azt hiszem, az én esetemben ez az időpont jóval korábbra tehető, ha a Ricse Ricse Beatrice-ről van szó. Ott jártam a júniusi castingon, mikor táncosokat kerestek az előadásba. A válogató nem végződött számomra szerencsésen, de már akkor tudtam, hogy ezt a darabot látnom kell! Hogy miért? Gondoltam, ahol ilyen dinamikus koreográfia van, már nem lehet unatkozni. Unalmas nem is volt…

A Ricse Ricse Beatrice című darab az Újszínház színpadán valóságos különlegesség, igazi ínyenceknek. A kőkemény rock slágerek egy bársonyszékes, aranyozott díszítésű színházteremben szólalnak meg. Ha csak egy sima koncert lenne, már annak sem a hétköznapi fajtája.
A történet a színlap szerint a Beatrice zenekar pályafutását mutatja be, miközben hazánkat a „megdönthetetlen” szocializmus uralta. És nem utolsó sorban cenzúrázta. Itt az első tévedés. A darab valójában inkább Nagy Feró életét állítja középpontba, így nyilván a zenekar is megelevenedik a színpadon.

Ha egy mély gondolatokkal átszőtt, örökbecsű igazságokat megfogalmazó prózai összekötőszövegeket várunk, ismét tévedünk. A dalok közötti szövegek inkább csak 3-4 mondatos átvezetődialógusok (vagy éppen monológok), a lényeg kétségkívül a ZENE. Elég sok nehézséget okozhat ez a színészeknek. A Nagy Ferót alakító Kurkó József Kristófnak ugyanis 16 dalt kell elénekelnie, amellett, hogy végig színpadon áll. A többi szereplő csak pár jelenet erejéig tűnik fel, mégis a nagy nevek még nagyobb alázattal alakítják annál kisebb szerepeiket. A színészek összehangolt játéka bámulatos, ahogy figyelnek egymásra, példaértékű.
Nem így a tánckar. A meghallgatáson jobbnál jobb táncosokkal találkoztam, köztük balerinákkal, több éves gyakorlattal rendelkező színházi táncosokkal.

A premier november 24-én volt és még a december 14-én esedékes előadásra sem sikerült a 8 táncosnak a néhol faék egyszerű koreográfiát egyszerre csinálni. A kánon nagyon igényes és szép tud lenni, ha tényleg annak tervezik.
Ami még kicsit amatőrnek hatott, az néhány videó vetítés. Legtöbbször egészen elkapták a fonalat, például az elején mindenki nagyokat nevetett a Gyere kislány gyere bejátszásnál, azonban a forgó bábuszerű kivetített Farkasházi Réka inkább volt ciki, mint kacagtató.
Vegyes érzelmekkel jöttem ki a színházból. Valami hiányt éreztem és ez nem tetszett. Lett egy ötletem, amit aztán meg is valósítottam. Interjút kértem a főszereplőtől, Kurkó József Kristóftól, aki örömmel válaszolt a kérdéseimre.

Wesko:       Hogyan viszonyultok ti, a színpadon állók a darabhoz?

Kristóf:        Szeretem, szeretjük. Nemcsak mi, hanem a néző is és talán ezért élvezzük mi is annyira az
      előadást, mert a nézők velünk énekelnek és tapsolnak.

Weskó:       Mit gondolsz az összekötő szövegekről?

Kristóf:        A darab inkább koncertszerű. Mivel egy filmrendező rendezte, Bozsogi János, ezért inkább
filmsnittekből áll. Egy-egy történet a dalok között nem kapcsolódik szorosan a következőhöz.

Weskó:       Milyen volt egy igazi rockzenekarral együtt dolgozni? A zenekari árokban a Beatrice zenekar adja az ütemet.

Kristóf:       Végtelenül közvetlenek. Az előadás közben pedig hatalmas figyelem van a színészek és a zenekar között. Egyáltalán nem érződik, hogy nem színházi emberek.

Weskó:       Van valami közös pont közted és Nagy Feró között? Miből táplálkoztál a karakter felépítésekor?

Kristóf:        A közös pont a vérmérséklet. Mindketten erdélyiek vagyunk, azt hiszem, ez mindent elmond. Az előadásban úgy döntöttünk, nem lesznek maszkok, elmaszkírozás. Inkább gesztusokban kellett nagyon alaposan tanulmányozni Ferót és átvenni ami jellemző rá.

Weskó:       Mi volt a darab nehézsége?

Kristóf:        Mindenképpen a dalok. Teljesen már hangképzést kíván, mint egy operett. Nekem 16 dalom van az előadás során, ami a hangnak is fárasztó, amellett, hogy nagyon pontosan kell tudni a szöveget. Az igazi Ricse rajongók kiszúrják, ha baki van.

Weskó:       Mit gondolsz arról, hogy a rockot beviszik a színházba?

Kristóf:       Olyan embereket vonz, akik amúgy nem járnának színházba. Lehet, pont ettől lesznek állandó látogatók és néznek meg mást is. A legfontosabb pedig, hogy egy zenés darab kikapcsol.

Ez utóbbival pedig teljesen egyet kell, hogy értsek, semmi kétség!

Szórakoztatás felsőfokon!