Múlthét javában a CES-ről szólt, itt a blogon is nagyrészt ebben a témában születtek cikkek, már amikor futotta az időmből rájuk. Viszont még maradt egy csomó érdekes termék róla, aminek érdemes szentelni egy különálló bejegyzést, ilyen például a soha le nem merülő elem. Na jó azért nem ilyen szép az élet, még mindig nem találták fel az örökmozgót, ezek az elemek is lemerülnek, ha nincsenek töltve.

 Legtöbben már talán ismeritek a pompomlány-effektust, most azonban én is utána jártam, hogy saját szememmel tapasztaljam meg a dolgot. Az Így jártam anyátokkal egyik főszereplője, Barney fogalmazta meg azt a dolgot, miszerint a lányok egy csoportba vergődve szebbnek tűnnek, mintha egyenként szemlélnénk őket. Én először azt hittem, ez valami irdatlan baromság szokás szerint, amit csupán a sorozatban kitaláltak.

 Ki az az Algernon? És miért kell neki virág? Legelőször ez jutott eszembe, amikor Daniel Keyes regényéről hallottam. Aztán arra gondoltam. hogy biztosan valami romantikus, szerelmes ömlengés lesz. Óriásit tévedtem. Szerencsére.