Ha már megnéztük, melyik filmek voltak idén a legrosszabbak, akkor az érem másik oldalát is érdemes szemre vételezni, hisz rengeteg jobbnál jobb film készült 2017-ben is. Természetesen a lista még mindig szubjektív, így ha eltér a véleményed, esetleg máshogy gondolod, azzal sincs baj. Kedvencem, amikor egy filmkritikánál a drágalátos hozzászóló beleköt abba, hogy én hány pontot adtam a filmre, mert ő más pontszámot adna. És amit én gondolok, az nem jó. Mert nem gondolhatom jól. Az van jól gondolva, amit ő gondol. És megmagyarázza nekem. Legjobb. Ja, szóval számomra ezek a filmek szállították az idei év legjobb filmes pillanatait, a kritikákat természetesen beszúrtam, amelyikhez írtam, így ha lemaradtál volna róluk, most elolvashatod őket.

 Színháztörténésznek tanulok. Az egyetemen egy kedves tanárom azt mondta, hogy a színházi élmény nem este hétkor kezdődik, amikor felgördül a függöny, hanem már hamarabb, az előadás kiválasztásánál. Azt hiszem, az én esetemben ez az időpont jóval korábbra tehető, ha a Ricse Ricse Beatrice-ről van szó. Ott jártam a júniusi castingon, mikor táncosokat kerestek az előadásba. A válogató nem végződött számomra szerencsésen, de már akkor tudtam, hogy ezt a darabot látnom kell! Hogy miért? Gondoltam, ahol ilyen dinamikus koreográfia van, már nem lehet unatkozni. Unalmas nem is volt…

Hitler 1940. áprilisában lerohanja Dániát és elfoglalja azt. Dánia partjain pedig több százezer taposóaknát helyeztet el, ha esetleg a Szövetségesek partra akarnának szállni. Adolf Hitler a második világháború vége felé haladván, látván hogy szorul a hurok a nyaka körül, már gyerekeket küldött a frontra, pótolván az emberhiányt. Olyan gyermekeket, akiknek még otthon kellett volna játszaniuk és nem a háború halálos áldozatainak számát gyarapítaniuk. Mint tudjuk, a háborút elvesztették a németek, így Dániából is hazazavarták őket. Azonban a taposó aknák ott maradtak, így valakiknek azt fel kellett számolni. Több ezer német hadifoglyot használtak fel erre a célra a dánok, köztük pedig rengeteg gyermeket is, akik közül csak nagyon kevesen élték túl.

 A karácsonyi közeledtével az ember lelke is díszbe öltözik. Az ünnepi hangulat mindenki számára a meghittséget, a család közelségét jelenti. Ilyenkor a felebaráti szeretet felértékelődik és a legapróbb gesztus is csodákat tehet. A karácsonyi bejgli mellé pedig egy fantasztikus történet dukál, ami remekül foglalja össze az ünnep szellemiségét (nem, nem az ajándékozást). Mint tudjuk, nincs karácsony Kevin nélkül, azonban Charles Dickens klasszikusa, a Karácsonyi ének is kiérdemelhetné ugyanezt a jelzőt.