
Mindig azt hiszem, hogy engem már nem lehet nagyon meglepni semmivel. Aztán mindig kiderül, hogy vannak olyan ágazatai a kortárs művészetnek, amihez fel kell nőni.

Mindig azt hiszem, hogy engem már nem lehet nagyon meglepni semmivel. Aztán mindig kiderül, hogy vannak olyan ágazatai a kortárs művészetnek, amihez fel kell nőni.

Számtalan filmben és rajzfilmben kerül bajba a karácsony, a végén persze minden szépen helyre áll és megmenekül a karácsony. Sajnos sokaknak a való életben nem az a legnagyobb problémájuk, milyen ajándékot vegyenek a gyerkőcnek karácsonyra, hanem hogy egyáltalán legyen valami kis ajándék a fa alatt.

Hiába ment akkorát Kate McKinnon az elmúlt hetekben az interneten, hogy fél Amerika is az Animal Cannibals világhírű slágerét, a Yozsefvárost dúdolja munkába menet, A kém, aki dobott engem sajnos leginkább kiszámítható és unalmas volt.

Mindenki azzal szívja a DC vérét, hogy túl komor és sötét filmeket gyártanak. Persze mihez képest, ha valaki marveli csecseken nevelkedett, neki tényleg fura lesz, hogy valaki nem akarja feloldani a drámai pillanatokat minden percben valami szar poénnal.

Olyan mértékű műanyag szennyezést visz véghez napjainkban az ember, hogy lassan belepusztulni látszunk a saját szemetünkbe. De nem elég, hogy mi belepusztulunk, az óceánok állatvilágának is kezd tele lenni vele a töke. Szóval ahhoz, hogy egyáltalán a jövőben egy élhető környezetben éljünk, esetleg a gyerekeinknek egyáltalán legyen valami jövőjük, ideje lépni.

Taika Waititi az utóbbi években az egyik legtehetségesebb filmrendezővé nőtte ki magát úgy, hogy közben szerepelt is a filmjeiben. Számomra a Hétköznapi vámpírokkal kezdődött az egész, amiről itt zengtem ódákat, majd a Vademberek hajszájában folytatta azt a zsenialitást, amiért mostanra gyermeki rajongással várom az újabb alkotásait. Viszont utána jött egy Thor: Ragnarok, ami ugyan néha vicces volt, de leginkább már a ló túloldalán voltunk.

A tavalyi év egyik legjobban várós játéka volt az Anthem, mindaddig, míg végül el nem csúsztatták a megjelenését. Most azonban, a tavalyi előzetes után, az idei E3-mat megelőző EA Play-en elég nagy szeletett harapott ki a műsorsávból, hisz az egyik, ha nem a legnagyobb dobása lesz az EA berkein belül ügyködő BioWare-nek.

Aki hülye, haljon meg! Szól a régi mondás. Attól függetlenül, hogy a természetes kiválasztódást eme forma is megtestesíti, azért rájuk is vigyázni kell. Az amerikai közlekedési hatóság újabb szabályozást vezetne be, hogy az emberi butaság és feledékenység ne vezessen még több emberélet elvesztéséhez. Már jó pár éve egy kis kártyával indíthatjuk az autónkat. Ezzel eredetileg az autó tulajdonosok kényelmét, és az autótolvajok dolgát is szerették volna megnehezíteni.

Az olvasás mindenkinek jár. Ebből a rettenetesen egyszerű feltevésből indult ki egy olyan kezdeményezés, ami mindenképpen örvendetes, ebben a mai rém okos világban. A Gutenberg-galaxis egy apró, de annál fényesebb csillaggal gazdagodott a Poket Zsebkönyveknek köszönhetően, melynek a tesztüzeme hatalmas sikerrel zárult le május elején. Az ötlet a SZTALKER csoporthoz köthető, ami több fiatal művésszel az élén az olvasás népszerűsítését tűzte ki célul.

Vannak olyan témák, amik mellett nem hogy nem szabad elmenni, hanem muszáj állást foglalni. Mert orbitális faszságok traktálása lett mára a trendi. Gyorsan leszögezem, hogy egyáltalán nem szeretnék politizálni, és nem is a politizálás helye a blog, így a mostani véleménynyilvánítás is teljes mértékben objektívan, ész érvek mentén haladva lesz megfogalmazva.