A csodacsapat. Ő. Akarom mondani. Az X-Force.
2016 februárjában Deadpool nem hogy üde színfoltja volt a mozikba kerülő filmeknek, hanem merészségével, elborultságával és szabad szájúságával rögtön emberek millióinak szívébe lopta be magát. Már akkor sejteni lehetett, hogy lesz folytatása, illetve azt is, hogy ezt a lécet megugrani nem nagyon lehet. Nem is sikerült. Ellenben kaptunk egy nagyjából koppra ugyanolyan filmet, más cselekményszállal és új karakterekkel.
Még február elején jelentkeztem egy bejegyzéssel, amiben elmeséltem, hogy gyerekkorom meghatározó szériája volt a Taxi sorozat. Hogy rajongtam Daniel négyszázhatosáért és a sorozat magával ragadó, általában bugyuta, de mégis szerethető lényéhez. Összeszorult gyomorral ültem be rá. Be is vitt egy tiszta gyomrost.
Már hónapok óta tervben van, hogy a tőlem már megszokott stílusban, kicsit kimozduljon a blog a komfortzónájából és belevessük magunkat a véget nem érő zabálásba. Itt a nyár, én pedig készen állok mindenféle gasztro élmény befogadására, legyen szó távol-keleti ízekről vagy éppen magyaros ízekről, rápróbálok a dologra, aztán pedig itt összegzem az átélt megpróbáltatásokat. Tervben vannak fesztiválok is, szóval remélhetőleg ez a nyár, az a nyár lesz. Ha nem leszek lusta. Reméljük.
Pár éve a Star Wars: Az ébredő erőre akkora volt az érdeklődés, hogy minden idők legjobban nyitó filmje lett Amerikában, azonban jött a Marvel és tíz év alatt egy olyan univerzumot épített fel, ami lemosta még a Star Wars nosztalgiára épülő új trilógiát is.
Mindenekelőtt fel szeretném hívni a figyelmet, hogy felejtsük el az „ekszöszájzbúk”-ot és társait. Matt Baglio könyvében ugyanis igazi ördögűzésekről esik szó, tehát húsvér ördögűzők számolnak be valódi esetekről. Erről szól ugyanis A rítus, a köztünk élő ördögről, megszállottságról és a gonosz elűzéséről. Erről valószínűleg mindenkinek van valamilyen elképzelése, de ezeket pontosan nem vagy csak nehezen tudnánk definiálni.
Habár egyre jobban elterjed az elektromos autózás, leginkább még mindig városi felhasználásra alkalmasak ezek az autók. Hiába növekszik a hatótáv, még mindig a robbanó motoros autókkal érdemes és lehet ténylegesen hosszabb távokra elindulni. Svédországban azonban szeretnék felgyorsítani ezt a folyamatot és 2030-ra akár 70%-al csökkenteni a károsanyag-kibocsátást.
Aztabetyármindenit, de rég volt bemutató/tesztelős bejegyzés, most azonban megtörjük a csendet, méghozzá egy fejhallgatóval, ami képes is erre a feladatra és mégsem kell a lakást fedezetbe lerakni, amikor elhozod a boltból. A középkategória azt a szegmenst fedi le, ami bár már nem pár ezer forint, de olyan minőséget és élményt tud okozni, hogy megéri azt a felárat kicsengetni érte. Jelen tesztünkben a Skullcandy Hesh széria új üdvöskéjéről lesz szó, ami bár kinézetben eléggé eltér az előzőtől, árban hasonló szinten mozog. És hiába a pár ezres különbség, annyival többet is nyújt az új fejhallgató.
Múlthéten megtörtént az első haláleset, amit önvezető autó okozott/részt vett benne. Méghozzá a kis hazánkból kitiltott Uber önvezető autója gázolt halálra egy gyalogost, ekkor pedig teljesen önvezető üzemmódban közlekedett az autó. Bár a gyalogos az ütközést túlélte, a sérüléseibe belehalt a kórházban. Erre pedig rögtön le is csaptak az önvezető autókban kétkedők, akik persze már jó előre megmondták, hogy bizony az önvezető autók veszélyesek.
Elég rossz idők közelegnek a Youtube-n ingyenesen zenét hallgató felhasználókra. Méghozzá azért, mert a Youtube szándékosan próbálja majd az embereket kvázi kikészíteni a rengeteg reklámmal, ezzel pedig lehetetlenné téve a zenehallgatást. Közölte egy interjúban a Youtube zenékért felelős vezetője. Na nem mintha mostanában nem lennének rogyásig pakolva reklámokkal.
Kis hazánkban még mindig az a hit él, hogy minden kínai koppintás, illetve ami ott készül, az egyenlő a gagyival. Akármennyire is bejöttek a prémium telefongyártók és egyre minőségibb dolgokkal állnak elő, azért még mindig nem hazudtolják meg magukat, ha hitvány másolatról van szó.
