11 évvel az utolsó rész után újabb Taxi részt kapunk, bár eléggé ambivalens érzéseim vannak a produkció iránt. Főleg leginkább azért, mert mint autó imádó kis srác, rajongtam Daniel Peugeot négyszázhatosáért, rongyosra néztem az összes részt és konkrétan dialógusról dialógusra tudtam a szkriptjüket.
© Játékszín
Mióta színház- és filmművészet van a világon, az egyik legősibb és holtbiztos, hogy sikeres helyzetkomikum, ha férfiakat nőnek öltöztetünk. Ilyenkor általában mi, női nézők képet kapunk arról, hogy milyennek látnak minket a férfiak, még ha nem is a legpontosabban adják vissza, sőt karikírozva tartanak elénk tükröt. Ha mindezt pedig egy férfi rendező rendezi, nos, mondhatnám, ott elszabadul a pokol!
A csapból is a Bitcoin folyik, a videokártyák árai az egekben és azt halljuk folyton, hogy az emberek Bitcoin-t bányásznak, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, mert azt se értjük, mi ez, nem hogy hogyan bányásszák. Öntsünk tiszta vizet a pohárba akkor, lássuk honnan és miért indult az őrület.
Néha botrányosan jó dolgokra lelhet az ember a Youtube legmélyebb bugyraiban, csak kicsit kutatni kell utánuk. Egy srác most például fogta magát és konkrétan összerakott magának egy életnagyságú Lamborghini Aventadort, kartonból!
Meddig lehet elmenni?
Teszi fel a kérdést az előadás több ízben is. Meddig mehet el két nő, akik ugyanazt a férfit szeretik? És meddig mehet el egy nő, ha magányos? Edina és Nóra keserédes drámája sokszor megmosolyogtató, ugyanakkor ha a felszín alá nézünk, hátborzongatóan szomorú.
Évek óta emelkedőben vannak az okostelefonok árai, azonban tavaly olyan szintre jutottak el, ami minden eddiginél durvább drágulást okozott átlagosan tekintve is, nem csak az iPhone X 1000 Euro-t kóstáló árát nézve. Méghozzá annyira, hogy a legkisebb kínai gyártók is, akik azzal vették fel a versenyt, hogy elképesztő ár/érték arányban kínáltak mobilokat, már ők is feljebb tolták a mobiljaik árát.
Mindig is szerettem, ha egy könyvet filmre visznek. Ugyanis, a vizuális élmény hatására az ember kedvet kaphat a könyv elolvasására is. Rengeteg olyan művel lettem ezáltal gazdagabb, ami egyébként valószínűleg elkerülte volna a figyelmem. Azonban itt van ez A visszatérő című könyv, ami a megfilmesítés nélkül bizony nem valószínű, hogy komoly nyomot hagyott volna a nemzetközi irodalomban. Voltak benne maradandó jelenetek, de sokkal látványosabb és magával ragadóbb volt a filmvásznon. Oda való ez a történet.
Múlthét javában a CES-ről szólt, itt a blogon is nagyrészt ebben a témában születtek cikkek, már amikor futotta az időmből rájuk. Viszont még maradt egy csomó érdekes termék róla, aminek érdemes szentelni egy különálló bejegyzést, ilyen például a soha le nem merülő elem. Na jó azért nem ilyen szép az élet, még mindig nem találták fel az örökmozgót, ezek az elemek is lemerülnek, ha nincsenek töltve.
Legtöbben már talán ismeritek a pompomlány-effektust, most azonban én is utána jártam, hogy saját szememmel tapasztaljam meg a dolgot. Az Így jártam anyátokkal egyik főszereplője, Barney fogalmazta meg azt a dolgot, miszerint a lányok egy csoportba vergődve szebbnek tűnnek, mintha egyenként szemlélnénk őket. Én először azt hittem, ez valami irdatlan baromság szokás szerint, amit csupán a sorozatban kitaláltak.
Ki az az Algernon? És miért kell neki virág? Legelőször ez jutott eszembe, amikor Daniel Keyes regényéről hallottam. Aztán arra gondoltam. hogy biztosan valami romantikus, szerelmes ömlengés lesz. Óriásit tévedtem. Szerencsére.
